Milyen ember, aki állandóan közbeszól vagy szipog? Rossz szokásaink lelki háttere

Egy adott élményt nem tudsz megemészteni és elengedni. Inkább többször átrágod magad rajta. Enyhíted félelmeidet, mint a kisgyerek, ha nő a foga.

Az édes íze megteremti az illúziót, hogy a dolgok rendben vannak. A reklámok szerint a rágógumi frissíti a leheletet. Mély, ki nem mondott neheztelés vagy harag okoz rossz leheletet.

Az ízesített rágógumival leplezed a mérgedet, de sajnos idővel csak a rágógumi íze halványodik, a neheztelés viszont megmarad.

Aki hűvösnek, lazának akar tűnni, az a bizonytalanságát és az elfojtott agresszióját akarja leplezni. Hasonló jelentése van a rágcsálásnak is.

Az orrszívogatással megpróbáljuk magunkban tartani a problémákat. El nem sírt könnyeket szívunk vissza. Szomorúságunknak nem adunk utat, hogy megkönnyebbüljünk.

Az orr az intuíciót és az önismeretet jelképezi. Ha visszatartjuk benne a folyadékot, akkor nem tudunk nyitni önmagunk felé, mert nem akarjuk megélni és feldolgozni a fájdalmunkat.

A szipogással felhívjuk magunkra a többiek figyelmét, hogy nem vagyunk jól. Aki tüsszentés után orrfújás helyett szipogni kezd, az megszabadul az agressziójától, de kapaszkodik a fájdalmába.

Szipog ahelyett, hogy kommunikálna a többi emberrel, akik segíthetnének a baján.