Amikor beköltöztünk a házunkba, először csak a virágágyást szépítettem. Aztán kerültek gyógynövények a virágok mellé és jött az első sikerszéria a paradicsommal.
Annyira élveztem és úgy bevált a dolog, hogy a harmadik évben telepítettük hat magaságyást, ami idén tizenhatra nőtte ki magát: kereken tizenhat négyzetméterem van, hogy egész nyáron friss zöldséget tegyek az asztalra. Nem sok, főleg, ha azt nézzük, milyen sok fogy ezekből az alapanyagokból nálunk, de van néhány praktika, amelyekkel úgy érzem, nagyon jól kihasználom a helyet.
Úgy tervezek, hogy sose legyen üres felület
Idén végre komplett ültetési tervvel vágtam neki a szezonnak. Először felírtam, miket szeretnék ültetni, aztán csoportosítottam őket az alapján, mikor kerülnek ki a szabadba, illetve mikor tudom szedni a terméseket. Ezzel a rendszerrel sosem kell, hogy parlagon maradjon a felület. Ez egyrészt nem egészséges a termőközegnek, másrészt mindig várnak kiültetésre váró palánták.
Persze, a társításokra is igyekeztem figyelni, így az időrendbeli csoportosítás után jöhetett a társnövények párosítása. Mivel meglehetősen zsúfolt a tér, nem könnyű a dolgom, de igyekszem arra figyelni, hogy akik kifejezetten rossz szomszédoknak számítanak, azok ne kerüljenek egymás mellé – viszont azok a növények, amelyek hozzájárulnak egymás fejlődéséhez, igen.
Persze, a társításokra is igyekeztem figyelni, így az időrendbeli csoportosítás után jöhetett a társnövények párosítása. Mivel meglehetősen zsúfolt a tér, nem könnyű a dolgom, de igyekszem arra figyelni, hogy akik kifejezetten rossz szomszédoknak számítanak, azok ne kerüljenek egymás mellé – viszont azok a növények, amelyek hozzájárulnak egymás fejlődéséhez, igen.