„A főnökömtől véletlenül úgy köszöntem el, ahogyan a pasimtól szoktam” – Kínos emlékek

Gimis osztálykiránduláson azzal vagánykodtam, hogy bemutattam a többieknek a karate-tudásom, aminek az lett az eredménye, hogy az első rúgásnál végigszakadt a nadrágom és mindenki láthatta a rózsaszín alsógatyám. Természetesen ez nem illett a kemény csávó imidzsemhez és még az osztályfőnök is úgy nevetett, hogy a könnye kicsordult. Próbáltam úgy tenni, mintha nem érdekelne a dolog, de belül összetörtem.

A szórakozóhelyen elkezdtem fűzni egy csajt és mondtam neki, hogy meghívom egy italra. Úgy éreztem, nyert ügyem van nála, minden jól alakult, egészen addig, amíg a rendelésre nem került a sor. A pultos egyszerűen nem vett észre, azaz mondjuk úgy, hogy nem vett rólam tudomást. Akárhogy integettem, szólongattam, nem figyelt rám, ezért a végén felbőszülve a pultra támaszkodva csettintettem párat az arca előtt az ujjammal, hogy nézzen már rám. Erre ő azonnal odahívta a kidobókat, akik a kezemet hátrafeszítve kivittek és kihajítottak a helyről. A mai napig kísért az az este, persze a lányt többet nem láttam.