Rendszeresen járok lőni, kifejezetten jó vagyok benne. A húgom megkért, hogy vigyem el lőni az új pasiját, aki még életében nem sütött el fegyvert. Megmutattam a srácnak, mit hogyan kell és már az első körben sokkal jobb volt nálam. A következő körben még jobb volt, én pedig rosszabb, mert síkideg voltam amiatt, hogy egy kezdő tönkrever.
Közben persze mentek a többiektől a csípős megjegyzések és beszólogatások, így a harmadik – egyben utolsó - körben már olyan pocsékul lőttem, hogy „rekordot” értem el, ami éveken keresztül ki volt függesztve gúnyosan az „akikre büszkék vagyunk” falra. Nem tudom, hogy a srác csak szívatott-e azzal, hogy kezdő vagy tényleg ekkora őstehetség volt, de nem is ez a lényeg, mert az én röhejesen csapnivaló teljesítményemre ez sem kifogás.