Túl mélyen vagyunk a privát szférájukban
Az a helyzet, hogy ha a kezünkbe nyomnak egy aprócska emberi lényt, és mi vagyunk a felelősek nemcsak azért, hogy eleget eszik, iszik, alszik, de még azért is, hogy pontosan számon tartsuk, hányszor cseréltünk rajta aznap pelenkát, és mi volt benne, hát nem csoda, ha a felelősség picit - mondjuk úgy - hozzánk nő.
Persze, tudjuk, hogy a gyerekünk közben felnő, lehet, hogy önálló háztartást vezet, esetleg egy saját vállalkozást irányít alkalmazottakkal. Attól még nem árt néha rákérdezni, hogy ebédelt-e. És ha igen, mit. És ugye elment az orvoshoz azzal a kiütéssel. Mi van, ha a múltkori náthája fertőződött felül valamivel? És ha már itt tartunk: volt ma már vécén?
Persze, tudjuk, hogy a gyerekünk közben felnő, lehet, hogy önálló háztartást vezet, esetleg egy saját vállalkozást irányít alkalmazottakkal. Attól még nem árt néha rákérdezni, hogy ebédelt-e. És ha igen, mit. És ugye elment az orvoshoz azzal a kiütéssel. Mi van, ha a múltkori náthája fertőződött felül valamivel? És ha már itt tartunk: volt ma már vécén?
A babakori becenevükön szólítjuk őket
Igen, tudjuk, hogy mi választottuk a nevüket. De mi választottuk a becenevüket is. És hiába nőttek közben 180 centisre, mi néha-néha akkor is rájuk nézünk, és azt a kis totyogóst látjuk, akit egyszerűen lehetetlen volt nem becézgetni valahogy. Szóval van, hogy kiszalad a szánkon. Igen, van, hogy akkor is, amikor a barátai is mellette állnak. Na és ha megtudták, hogy Macifülnek szólítjuk őket, akkor mi van? Mintha őket nem hívta volna az anyukájuk Nyusziorrnak.
Olvass még a témában
5 túlságosan ütős koktél, amit jobb, ha nem kérsz ki
Valóban csak az a hír, ami negatív? Így maradhatsz pozitív ebben a világban
„Anyám a hibás, hogy ilyen az életem!” – Ezért ne a szüleinket okoljunk mindenért
„Nemcsak a feleségem, a lányom is meggyűlölt” – Férfiak történetei a félrelépés váratlan következményeiről
A saját fotósuk vagyunk
Akinek gyereke van, az tudja csak igazán, hogy milyen gyorsan telik az idő. És hogy milyen jó érzés évekkel később visszanézni a régi pillanatokat. Nem csoda hát, ha kamerával a kezünkben ott vagyunk a gyerekünk arcában, amikor sárpogcsát készít, biciklizni tanul, diplomát szerez, házasodik, vagy éppen csak hosszú idő után végre hazalátogat. Igen, lehet, hogy az állandó fotózgatásunkkal cikik vagyunk. De a fényképeknek meg bezzeg mindenki örül majd!
A cikk folytatódik, lapozz!
