Túl sok információt osztunk meg róluk
Néha megfeledkezünk róla, hogy már nem a homokozó felett beszélgetünk a fejük fölött egy másik anyukával arról, hogy hányszor kel fel egy éjszaka, vagy éppen a brokkolitól lehet-e a hasfájása. Oké, lehet, hogy a szomszédasszonnyal nem kellett volna megbeszélni, hogy hány dioptriás szemüveget íratott magának, vagy hogy milyen színűre festi az új lakásában a nappalit. Lehet, hogy néha kicsit megfeledkezünk róla, hogy az információ hatalom?
Nyilvánosan szüttyögtetjük őket
Oké, igen, lehet, hogy néha tényleg sokak vagyunk. Lehet, hogy egy idő után kamasz - esetleg felnőtt - gyerekünk cikinek érzi, hogy a barátai előtt csipkedjük meg a pofiját, vagy borzolgatjuk a haját. De mit tegyünk, ha az anyai szeretet nem akar csillapodni, és időnként túlzott nyilvános ölelgetés formájában tör utat magának?
Gyermekeinket vigasztalhatja a tudat, hogy sokkal, sokkal kevesebbszer csináljuk ezt velük, mint ahányszor azt szeretnénk. Ami pedig azt a néhány alkalmat illeti, amikor nem tudunk uralkodni magunkon - nos, annyi piszkos pelenka, megtörölt orr, átvirrasztott éjszaka és ölben hazacipelés után, ennyi talán csak jár nekünk!
Fotók: istockphoto.com
Gyermekeinket vigasztalhatja a tudat, hogy sokkal, sokkal kevesebbszer csináljuk ezt velük, mint ahányszor azt szeretnénk. Ami pedig azt a néhány alkalmat illeti, amikor nem tudunk uralkodni magunkon - nos, annyi piszkos pelenka, megtörölt orr, átvirrasztott éjszaka és ölben hazacipelés után, ennyi talán csak jár nekünk!
Fotók: istockphoto.com
Olvass még a témában
„Először tegyünk félre, aztán éljünk a maradékból” – 7 inspiráló lecke az életről és pénzről Tony Robbinstól
Színes őszi személyiségteszt: mit árul el rólad a kedvenc árnyalatod?
Az augusztus számomra olyan, mint a vasárnap – nem jó értelemben
