Ami a szívemen, az a számon!
Úgy tartják az az ember, aki mindig kimondja, amit érez, őszinte és soha nem rejti véka alá véleményét. Persze ez lehet egy jó tulajdonság is, de csak okosan alkalmazva. Az, aki kéretlenül is mindig hangot ad véleményének, inkább tűnhet tolakodónak, faragatlannak, mintsem segítő szándékú embernek. Számomra mindig érthetetlen volt, hogy emberek, akik alig ismerik egymást, miért éreznek késztetést arra, hogy egymás életét elemezzék, tanácsokkal lássák el a másikat.
Egy szoros kapcsolatban, legyen ez szerelmi, család, vagy baráti, úgy gondolom belefér az is, hogy sokszor akkor is kifejezzük véleményünket valamilyen tanács formájában, ha a másik nem kéri. Nehéz végignézni, ahogy a szeretteink a vesztükbe rohannak és normális, ha ezt mindenféle eszközzel megpróbáljuk megakadályozni.
Az viszont már határt súrolhat, ha csak azért fejezzük ki nem tetszésünket, mert mi éppen nem értünk egyet az ő döntéseivel.
Sok szülő követi el ezt a hibát gyereknevelés során, hiszen a legjobbat akarják gyerekeiknek és sokan úgy vélik, ők sokkal jobban tudják mi a jó a gyerek számára. Mindenkinek el kell követni a saját hibáit és senkinek nincs joga ahhoz, hogy a másik élete felett efféle kontrollt gyakoroljon. Egy bizonyos kor felett pedig minden szülőnek el kellene fogadnia, hogy a gyereke úgy éli az életét, ahogy ő szeretné. Olvass még a témában
