Ez az, amit sokan nehezen értenek meg. A nagyváros körülöttünk egy olyan tér, ahol az ember megtanulhatja, milyen luxus tud lenni az anonimitás. Én – aki egy kis faluban nőttem fel, ahol mindenki mindenki életének a részese volt – különösen értékelem azt, hogy a saját otthonomban senki nem tartja számon, melyik nap kihez jött csomag, hogy mikor öntözöm a virágokat, és hogy ma vajon milyen hangulatban köszöntem.
Egy falu biztonságot ad, de néha ugyanannyira lehet fojtogató is. Egy nagyváros viszont ritkán érdeklődik irántad túlságosan – és ez sokszor felszabadítóbb, mint hinnénk.
Pedig, ha nagyon akarnám, biztosan lehetne szorosabb viszonyom a szomszédaimmal. Tudom, milyen előnyökkel járna: kölcsönkérhetnénk egymástól szerszámokat, néha kérhetnék tőlük egy csésze cukrot, leadhatná hozzájuk a csomagomat a futár, vagy segíthetnének levinni a bútort a lomtalanításnál. Akár barátság is kialakulhatna – hiszen miért ne alakulhatna ki szorosabb viszony két egymás mellett élő ember között?
De őszintén szólva: én jobban szeretem, hogy távol tartjuk magunkat egymás életétől. Olvass még a témában
Titkos viszony vagy mindent elsöprő románc? Ezt tartogatja a Skorpió hava a szerelmi életedben
A Végítélet lapja: ezt üzeni a novemberi Tarot kártya a mély, transzformatív energiák mellé
Mi az életfeladatod? Megmutatja a születési dátumod utolsó számjegye
4 zseniális tipp lakberendezőktől kis hálóba, ha az ágyad elfoglalja a szoba nagyját
Mert a nagyvárosban a szomszédi viszony másképp működik, mint egy kisebb helyen. Itt nem elvárás a rendszeres kávézás, sem a kerítés fölött átnyúló pletykacsere. A közelség csupán fizikai. A lelki, az emberi, a bizalmi rész pedig: opcionális. És én pont ezt szeretem ebben. A választás szabadságát. Azt, hogy egy lakóközösségben élve sem kell megnyitnom a magánéletem olyan emberek előtt, akikkel alapvetően csak a falaink érnek össze.
Ettől még persze nem vagyok antiszociális. Nagyon is igyekszem kedves lenni a körülöttem élőkkel, de megtanultam, hogy a kedvesség és a közelség között óriási különbség van. A tisztelet, a jóindulat és az udvarias köszönés teljesen elég lehet. Miért kellene többet várnunk egymástól csak azért, mert véletlenül ugyanabban a lépcsőházban sétálunk fel a nap végén?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
