Ha nem fizetsz, akkor nem vagy elég jó barát? Ha nemet mondasz, az a vállalkozásának szól, vagy neki?
Férfiak őszintén: mit látnak a feleségük arcán húsz év után
Közben pedig ott van az a nagyon prózai tény is, amiről ritkán beszélünk: nem minden barátunk érdeklődési körének vagyunk a célcsoportja. És ettől még barátok maradhatunk. Attól, hogy ő tréningeket tart, nekem nem kell automatikusan ügyféllé válnom. Ahogy attól sem leszek rossz ember, ha nem akarok pénzt költeni valamire csak azért, mert az ő projektje.
A nehézség inkább abban van, hogyan lehet ezt úgy kommunikálni, hogy ne sérüljön a kapcsolat. Szerintem a kulcs az őszinteség – de nem a nyers, védekező fajtából. Nem a „nem érdekel”, nem a „nincs rá pénzem”, nem a „majd később”. Hanem valami olyasmi, ami világosan szétválasztja a barátságot és a szolgáltatást. Hogy elmondom: büszke vagyok rá, hiszek benne, drukkolok neki, de most nem érzem, hogy ez nekem való lenne. És hogy ez nem az ő munkájának az értékelése, hanem az én igényeim körülhatárolása.
Azt is meg kellett tanulnom kimondani magamnak, hogy nem az én felelősségem validálni az ő vállalkozását a saját pénztárcámmal. Egy vállalkozás attól lesz életképes, hogy valódi igényeket elégít ki, nem attól, hogy a barátok udvariasságból befizetnek rá. Ha ezt elvárjuk egymástól, az hosszú távon mérgezőbb a barátságra nézve, mint egy őszinte nem. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
