Okinawán van egy mondás, a hara hachi bu, ami nagyjából annyit tesz: egyél addig, amíg nyolcvan százalékig jóllaksz, ne tömd tele magad. Ez volt a legnehezebb szokás, mert a magyar konyhakultúrában a repeta szinte kötelező elem egy vasárnapi ebédnél. Elkezdtem tudatosan lassabban enni, letenni a villát két falat között, és megvárni, míg tényleg érzem a jóllakottságot, nem csak azért eszem tovább, mert még van az edényben. Meglepő módon nem éheztem le magam, csak kevesebb puffadással és nehézkedéssel keltem fel az asztaltól.
Egy idegen a repülőn felismerte a nagymamámat egy régi fotóról
Rájöttem, hogy egész életemben azt tanultam, hogy az üres tányér a cél, pedig valójában a testem jelzését kellett volna meghallgatnom.
