Lassan kerek évfordulót ülhetek, ami a home-officeomat illeti, úgyhogy nem jelentett számomra újdonságot a pandémia alatt általánossá vált itthoni munka. De az már igen, hogy közben társaságom is akadt…
Időközben ugyanis megszületett a kislányom, akivel igazán szívesen töltöm az időmet, de nem a munkaidőmet. Így is a délelőttökbe kell bezsúfolnom majdnem mindent, mert ebéd után már hozzuk haza az oviból: a délután a miénk. Tekintve, hogy magam osztom be az időmet, volt lehetőségem kitapasztalni, mire, hány órát kell szánnom, mikor kell este kiegészítenem egy kis plusz munkával a feladataimat.
Azonban ahogy másoknál, úgy nálunk is borult a rendszer azzal, hogy bezárt az ovi. Mert hát máskor is volt rá példa, hogy beteg lett és itthon volt velünk, de más kérdés néhány nap, ami alatt ráadásul a mamák-papák is tudnak kicsit segíteni. Szóval nekünk is alaposan feladta a leckét ez az élethelyzet, holott tudjuk, mekkora mázli, hogy mindketten viszonylag kötetlenül, itthonról dolgozhatunk.
Nálunk leginkább az vált be, hogy felváltva vonultunk el az irodába: egyikünk tette a dolgát, a másikunk a kislányunkat kötötte le, aztán csere.
Talán nem kell mondanom, estére általában úgy éreztük magunkat, mint akit kifacsartak, de nem lévén jobb lehetőség, alkalmazkodtunk az új rendszerhez. Nekem ez még mindig könnyebbséget jelentett, mert négy éves koráig a kislányom apukája külföldön dolgozott – akkor egyedül kellett mindent megoldanom.
Amibe lehet, vond bele
Igen, én is tudom, hogy sokkal tovább tart a főzés, a bevásárlás, a Postára járkálás gyerekkel, mint nélküle, de akkor is bevontam ezekbe a gyermekemet, amikor nem volt kényszerhelyzet. Egyrészt szerettem volna, ha tudja, mi a dolgok menete, hogy kerül az étel az asztalra és miért kell feladni a csekkeket. Másrészt úgy tekintettem ezekre a feladatokra, mint a közös idő szerves részére.
Lehet, hogy nem minden percben egymásra koncentrálunk, de együtt vagyunk, beszélgetünk.
Ennél a pontnál a legnehezebb feladat az volt számomra, hogy lassítsak és ne legyek türelmetlen, de azt hiszem, karantén alatt nagyon ráérünk ezt gyakorolni. Persze, ha nem mozdulhattok ki, akkor marad a házimunka: közös sütés, főzés, teregetés, porszívózás és így tovább. Lassabban leszel kész, az biztos, de egy füst alatt letudhatod a gyerekfelügyeletet és a házimunka túlnyomó részét.
Játékok rendszerezése
Ideig-óráig működnek a különféle kézműves programok, de nálunk sokszor tovább tart a kellékeket előpakolni, mint ameddig maga a játék érdekes. Hasonló a helyzet a különféle feladatokkal, amik ugyan tökéletesek a fejlesztésre, de aktív jelenlétet követelnek a szülőtől is.
Nálunk a játékok vetésforgóban működnek, ami azt jelenti, hogy időről időre rendszerezzük őket és félretesszük azokat, amik aktuálisan unalmasak, továbbá elcseréljük, eladjuk azokat, amiket kinőtt. Karantén alatt nálatok is sor kerülhet a válogatásra, ami már önmagában is jó móka és órákra leköti a gyereket.
De ami ennél is jobb, hogy az ilyen rendszerezés során mindig előkerül egy-egy elfeledett játék, amivel szintén órákig el tudnak játszani a gyerekek.
Ha van rá módod, érdemes venni, rendelni is néhány játékot, függetlenül attól, hogy van-e valamilyen alkalom. A gyerekek számára új játékok mindig izgalmasak és érdekesek, jobban szeretnek velük játszani – legalábbis egy ideig.
Nem baj, ha megnéz egy mesét, vagy játszik a tableten
Nálam ez nagyon sarkalatos kérdés volt és az a mai napig, mert olvasásszociológiából írtam a szakdolgozatomat és nagyon rossz eredmények jöttek ki már tíz éve is a tévénézési rutinokról. És hol volt akkor még az okostelefon, meg a tablet… Aztán idővel arra törekedtem, hogy ezen a téren is meglegyen az aranyközépút és igyekeztem elengedni a bűntudatomat.
Természetesen vannak szabályok, keretek, amikből nem engedek, nem lehet az elsődleges szórakozási forrás egy telefonos játék. Azonban főleg a karantén alatt előfordult, hogy muszáj volt odaültetnem kicsit a készülékek elé. Tudom, hogy vannak, akiknek órákon át eljátszik a csemetéje és néha az enyém is feltalálja magát, de ez még nem általános.
Amikor kellett egy fél óra, vagy akár egy óra ahhoz, hogy én is megnyugodjak és elvégezhessem a kötelező teendőimet, akkor lelkiismeret-furdalás nélkül hagytam, hogy megnézzen egy hosszabb mesét, vagy egy kicsit játsszon a tableten. A korának megfelelő mesét választottunk, és olyan játékot, amiből tanulhat is. Az időtartamot pedig nem csak mi tartottuk be, hanem ő is, és a lejárta után már jöhetett is újra a közös program.
Mi ezekkel a módszerekkel ki tudtuk húzni a karanténos napokat, de persze sokat segített az is, hogy van egy udvarunk, ahova lemehettünk és sokféle játékot játszhattunk. Na, meg az sem hátrány, hogy a kislányunk korán kel, de korán is fekszik, így este tudtuk pótolni, amire napközben nem jutott idő.