Bevallom töredelmesen, ez az év már annyira kimaxolta magát, hogy csak a végét várom. Eddig sem voltam annyira nagy karácsonyi manó, de most talán még nehezebb hangulatba kerülnöm. Mindjárt itt a Szenteste, és nem igazán hallom a karácsonyi harangokat. Ennek ellenére eldöntöttem, hogy ez a karácsony is szép lesz, olyan szép, mint minden évben. Ehhez azonban szükség lesz egy kis pluszra.
Miért pozitív ez az egész?
Lehet, hogy most ingatod a fejed, hogy milyen butaság, hogy ebben a fura karácsonyban a pozitív oldalt keresem. Igen, valóban lehetnénk szomorúak, hogy nem ölelhetjük át az édesanyánkat, ahogy eddig minden évben, vagy nem találkozhatunk azokkal, akiket szeretünk. Ám felfoghatjuk úgy is, hogy most mi magunk vagyunk a karácsony megajándékozottjai. Időt kapunk ajándékba, amit arra fordítunk, amire csak akarunk.
Mi, a családommal sokkal többet leszünk együtt az ünnepek alatt, és talán sikerül kicsit tényleg lelassítanunk. Nagyon sokféleképpen, sok helyen olvashattuk már, hogy milyen jó, ha lelassítunk, és valójában sosem gondolunk rá, hogy ez mennyire kell! Mennyire kell a közös idő! Ezt kapjuk ettől a karácsonytól. Időt, ami segít jobban megismerni egymást, önmagunkat. Olyan időt, amiben kiteljesíthetjük azt a szót, hogy család, és nem csak rohanásból és napi rutinból áll majd az ünnep. Időt a nevetésre, időt az ölelésre, arra, hogy végre csak úgy üljünk valahol egy fotelban. Nekünk ettől az időtől lesz most más ez a karácsony, és nem attól, ami okozta, hogy így alakult. Megpróbáljuk hát a pozitív oldalát nézni ennek, amitől már önmagában is boldog, meghitt lesz az ünnep.