Imádok vásárolni – de ezt teszem, hogy csökkentsem az ökológiai lábnyomom (és a bűntudatom)

Írta Schuster Borka 2026.04.11.

Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.

A vásárlás öröme gyakran bűntudattal párosul, különösen, ha a fenntarthatóságra is gondolunk. Fedezd fel, hogyan lehet egyensúlyt találni a vásárlás öröme és a környezettudatosság között.

Véleménycikk: Schuszter Borka

A ruhavásárlás, egy új holmi megszerzése dopamint szabadít fel az agyunkban – nem csoda, hogy újra és újra kergetjük ezt az élményt. De mivel a sikerélmény okozta boldogság gyorsan illanó, hamarosan újra a próbafülkében találhatjuk magunkat. A gardróbunk már tele, a globális hőmérséklet pedig egyre csak emelkedik – de a könnyen jövő boldogságról csak nem tudunk lemondani. Mit tehetünk, hogy a kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon?

Anyácsai-tó: csend és nádas fél órára Budapesttől

Imádok vásárolni – ezt ma már nem tagadom, inkább próbálom értelmezni. Sokakhoz hasonlóan nekem is örömet okoz egy jól eltalált darab, egy váratlan „kincs”, vagy akár csak az a pár perc, amikor elképzelem, hogyan illeszkedik majd az életembe az új szerzemény. A különbség talán csak annyi, hogy míg a 2000-es években ezt az egészet könnyedén el lehetett ütni néhány önironikus (és valljuk be, gyakran szexista) viccel, addig ma már nehéz nem észrevenni, mi van a háttérben.

A túlfogyasztás, a pazarlás és az „olcsón sokat” logika ma már nem tűnik ártalmatlan játéknak.

És bár ezt belátom, attól még nem lettem aszkéta. Nem gondolom, hogy az lenne az egyetlen helyes út, ha teljesen lemondanánk minden (vagy a legtöbb) olyan dologról, ami örömet okoz az életben. Valahol mélyen továbbra is hiszek abban, hogy azért vagyunk itt, hogy jól érezzük magunkat. És bár az is igaz, hogy a valódi, tartalmas boldogságot nem egy negyvenedik pár cipőben találjuk meg, azt is gondolom, hogy van az életben elég nehézség, kompromisszum és feszültség. Néha igenis jólesik egy kis gyors öröm.