Sokáig a bevásárlás számomra egyfajta szabadidős program volt. Ha volt egy fél órám, beugrottam a boltba, körbenéztem, aztán gyakran telepakoltam a kosarat mindazzal, ami „majd jó lesz valamire”. Jól ismert jelenet: hirtelen ötlettől vezérelve hazavittem egy csomag friss zöldséget, két-három féle alapanyagot egy spontánnak megálmodott főzéshez, vagy egyszerűen csak valamit, ami akkor éppen megtetszett.
Aztán jött a következő hét, és én a hűtőszekrény előtt állva döbbentem rá, hogy a „majd jó lesz valamire” valójában legtöbbször egyszerűen nem fogyott el. A csomag saláta fonnyadtan búcsúzott, a drágábban megvett alapanyagok szavatossága lejárt, és én újra és újra pénzt és ételt pazaroltam el – teljesen feleslegesen.
Sokat változtam az ételérzékenységek miatt
Néhány évvel ezelőtt kiderült, hogy glutén- és tejérzékeny vagyok. Ez először elég rosszul érintett, majd nagyon gyorsan rákényszerített arra, hogy máshogy tekintsek az ételekre és a bevásárlásra is. Olvass még a témában
A speciális alapanyagok egyrészt sok esetben jóval drágábbak, másrészt tudatosabb felkészülést igényelnek. Nincs mindig olyan opció, hogy „majd találok valamit a boltban”.
Mivel van még néhány egyéb összetevő, amit régóta kerülök, így van, hogy még a nagyobb élelmiszerboltokban is nehezen találok számomra megfelelő alapanyagokat. Így egy rosszul megtervezett bevásárlás jó párszor azt is jelenti, hogy nem tudom megfőzni, amit szeretnék – vagy nem olyan formában.
Emiatt is kezdtem el többször bevásárlólistát írni, és alaposabban átgondolni, mire is lesz pontosan szükségem.
