Életem első másfél évtizedét Budapesten, azon belül Budán töltöttem. Ott volt az otthonom, a régi bérházak hűvösében, az öt emeleten keresztül terjengő pörköltszagban, jószomszédságban és barátságban. Akkor még élhető volt a főváros, nem csak bizonyos apró részei voltak azok.
Mit csomagolj és mit ne?
Először is aprópénzt, nagyon sokat. Ugyanis nem csak jótékony célokra lehet itt felhasználni az érméket. A parkolóórák is apróból élnek. Méghozzá nagyon sok apróból, mert kell az üzemeltetőnek a golyóálló autó.
Húszezrest is csomagolj, és abból is sokat, mert Budapest az a hely, ahol szublimál a pénz. Vagy azért, mert kizsebelnek a villamoson, vagy azért, mert nem tudod, hogy mire érdemes és mire nem érdemes költeni. Kedélyjavítót feltétlenül hozz magaddal – folyékony, bio-kedélyjavítót – hidd el szükséged lesz rá. Főleg, ha BKV-n utazol, vagy ha beragadsz kocsival a csúcsforgalomba.
Az emberek
Errefelé a mosoly olyan, mintha a boltban játékpénzzel szeretnél fizetni. Az idetévedt ép lelkű emberek úgy érezhetik, hogy Budapest az a hely, ahol a szívből jövő mosoly büntetés, annak is aki adja, és annak is, aki kapja.
Az itt élők nagymenők nagy része olyan nem létező szakmákkal rendelkezik, amihez jár mobiltelefon, kocsi, de józan paraszti ész nem. Errefelé a népek sokat dolgoznak a munkahelyükön, hogy önbecsülésük legyen, és ez meg is látszik rajtuk – mármint annak abszolút hiánya. Ha boldog, mosollyal teli család idilli látványára vágysz, azt az óriásplakátokon, reklámtáblákon lelheted meg.
Az itt élő állatok
Itt az állatnak nem a testét, hanem a lelkét akarják, hasznosítják az emberek. Leginkább magány ellen vagy a divat miatt, de semmiképp sem húsáért. Ha mindent számba veszünk az állatias tulajdonságok szerint, az állatok fajtanilag a „procc kutyától” a „magyar marháig” terjednek, illetve a „szilikonnal dúsított élő grillcsirkétől” és az „ábrás cet”-ig (ábrás cet = tetovált üres tekintetű emlős).
Budapest az örök harcok városa, mert rengeteg gránát található az utcákon, melyek különlegessége, hogy kutyagumira hasonlítanak, bárhonnan is nézzük. Rengeteg rácsot látsz, mindenhol, melyről nem lehet eldönteni, hogy azon belül vannak a veszélyes állatok, vagy azon kívül.
Értékek
Számos építészeti értéke van a városnak, hisz tudjuk, hogy a legszebb város a világon, de valahogy mindenki hirtelen köszvényes lesz, ha fel kell venni a földről egy mások által elhullajtott szemétdarabot. Értéknek számít a széleskörű sminktudomány és hajszakértés.
Ennek következtében az ittteni női népviselet a tökéletes smink, csodás kínai ruha és az agymentén fodrászolt frizura. Férfi népviselet az izompóló, szolizott bőr és villogó bolti fogsor kombináció, vagy a hanyag eleganciának hitt topisság, parfüm vagy tupírozott cigi illattal. Különleges értéknek számít a bankkártyagyűjtemény, a romkocsmatagság, és a celebség.
Budapest és az egészség
Budapest a vitaminok és étrend-kiegészítők városa, amire nagy szükség is van, hiszen az emberek annyira elfoglaltak, hogy menet közben esznek, mint a lovak – bármit, amit az orruk alá tolnak és gusztusos a csomagolása.
Budapest lassan a bringázás városa is, így minden sarkon találsz egy gyógyszertárat, ahol többféle asztmapumpát lehet kapni, hogy szmogban is kapjon a bringás elég levegőt.
Az emberek azért választanak nagyobb pénzzel járó stresszes állásokat – mint például menedzser –, hogy legyen pénzük stresszlevezető edzésekre, és válóperes ügyvédre, ha a stressz miatt kipukkad a házasságuk.
Budapest az a hely, ahol mindenből inkább újat vesznek, ha elromlik… még barátokból is. Ha nem akarsz lelkileg és anyagilag sérülni, jobban jársz, ha kívülálló maradsz. A legnyugodtabb helyek Budapesten a temetők.
Minden humort mellőzve, ha Budapesten jársz, sétálj végig egy régi temetőn. Itt talán beszippanthatod a régi Budapest csodás, barátságos(!) életérzését. De hogy humoromnál maradjak, a temetők azért olyan zsúfoltak, mert a sok tartósítót tartalmazó élelmiszertől konzerválódik az emberi test…
Végül pedig egy ezeréves, bájos vicc Budapestről. A paraszt bácsika hazaér budapesti útjáról, és így panaszkodik feleségének:
– Milyen hazudósak ezek a Pestiek… bementem egy boltba, levettem egy üveget a polcról, amire az volt írva, hogy jam. Kérdeztem az eladót, hogy mi az. Azt mondta, hogy dzsem. Aztán megkóstoltam, és kiderült, hogy csak lekvár.
(Az írásban foglaltak NEM vonatkoznak minden budapestire, ez egy görbe tükör!)