Szakítani és kibékülni romantikus, szenvedélyes dolognak tűnhet, legalábbis ezt látjuk a modern romkomokban és regényekben. A valóság azonban az, hogy ha két ember nem tud meglenni egymással, de végérvényesen lezárni sem képesek a kapcsolatot, akkor hosszabb távon az elég komoly lelki sérüléseket, akár pszichés betegségeket is okozhat az érintetteknél – állítja egy tanulmány.
Amikor az egyik jobban akarja…
A columbiai University of Missouri vizsgálatában 600, jelenleg kapcsolatban lévő embert kérdeztek meg, és az derült ki, hogy a felnőttek 60%-a volt már élete során legalább egyszer se-veled-se-nélküled kapcsolatban. A stabilabb kapcsolatokhoz képest ezekre a viszonyokra nagyobb arányban volt jellemző valamilyen abúzus, általában rosszabb volt a résztvevők kommunikációja és kevésbé voltak elkötelezettek is.
Az ilyen jellegű kapcsolatok összefüggésbe hozhatóak olyan negatív pszichikai állapotokkal, mint a szorongás vagy a depresszió.
James Preece randi tanácsadó szerint a se-veled-se-nélküled kapcsolatok általában akkor alakulnak ki, amikor az egyik fél kevésbé elkötelezett a kapcsolatot illetően, mint a másik.
Ilyenkor az egyik fél nem tesz eleget a kapcsolat életben tartásáért, esetleg egyenesen szabotálja azt, a másik fél azonban eltűri a partnere viselkedését, mert túlságosan fél attól, hogy elveszíti őt.
Féltékenység, szorongás, depresszió
A nem egyenlő arányban befektetett energia azonban sok vitához, veszekedéshez vezet, ami miatt aztán a kapcsolat megszakad, de a felek még mindig vonzalmat – sokszor egyszerűen csak szexuális vonzalmat – éreznek egymás iránt, és mivel az egyikük hajlandó engedni, idővel vissza is találhatnak egymáshoz, de újra egy ugyanolyan rosszul működő kapcsolatban találhatják magukat.
Hosszú távon ez odavezethet, hogy a kapcsolat iránt jobban elkötelezett partner egyre bizonytalanabbnak érzi magát, megkérdőjelezi, hogy vajon elég jó-e a társának, és ha nem, akkor vajon elég jó lehet-e más, a kapcsolaton kívüli dolgokban? Ez az állandó bizonytalanság aztán az önbecsülés csökkenéséhez, növekvő féltékenységhez, ami pedig állandó szorongáshoz vezet.
Minél tovább áll fenn ez az állapot, annál rosszabbul érzi magát, aki benne van a kapcsolatban, az állandó negatív érzelmek pedig végül akár depressziót is okozhatnak.
Preece szerint ha valaki így érzi magát, akkor a legokosabb, amit tehet, ha egyszer és mindenkorra lezárja a mérgező kapcsolatot: „Semmi sem lehet fontosabb az egészségednél, főleg nem az, hogy valaki olyannal töltsd az idődet, aki ennyire szomorúvá tesz” – mondja.
Akkor tényleg mindenre keresztet kell vetni?
Természetesen, mint mindig, itt is vannak kivételek. Míg ötödjére nekifutni egy kapcsolatnak talán tényleg badarság, egy második esély akár még bele is férhet, és az is elképzelhető, hogy ezúttal jobban alakulnak a dolgok, de Kale Monk, a University of Missouri professzora szerint ehhez elengedhetetlen, hogy az újrakezdést mindkét fél valóban komolyan is gondolja, nyíltan megbeszéljék, hogy mi okozta a kapcsolat korábbi kudarcát, mit tudnak tenni azért, hogy a jövőben ezt elkerüljék és tisztán lássák, mekkora az esélye annak, hogy ezúttal működni fognak a dolgok.
Ha ugyanis ugyanazt a kapcsolatot kezditek újra, és ugyanazokat a viselkedésmintákat követitek, amik egyszer már zátonyra vittek, csak tovább húzzátok a rossz kapcsolat és a szakítás fájdalmát, de jót egyikőtök sem tesz önmagának.