Esszé
Az egyik nyolcadikos lánydiákomnak olyan súlyos beszédhibája volt, hogy gyakorlatilag nem lehetett érteni, mit mond, ezért nem is nagyon beszélt. A reál tárgyakból bukdácsolt, de már 13-14 évesen olyan fogalmazásokat írt, mint egy veterán szerző. Ilyen fejlett és szuggesztív írásos kommunikációja csak a legnagyobb íróknak van, ezért ballagás után megkerestem a szüleit, hogy mindenképpen egyengessék az útját. Úgy néztek rám, mint aki megőrült és közölték, hogy a lányuk dísznövénykertész lesz, mint ők, mert "ilyen beszéddel úgysem lenne jó sehova."
Hangok
Az osztály égetni valóan rossz fiújának nemcsak abszolút hallása volt, de képes volt egészen hosszú és bonyolult skálákat és hangzatokat memorizálni és visszadúdolni. Minden zenész ölt volna ezért az adottságért, ő meg igazi vásott kölyök volt, istenadta tehetséggel, akit nem érdekelt a muzsika.
Olvass még a témában
Képek a fejben
Szakközépben volt az osztályban egy igazi üresfejű cicababa. Semmi nem érdekelte, csak a bulvár, a sztárok, a sminkek, ruhák és a fiúk. Azonban minden tanulmányi versenyre őt küldtük, mert fotografikus memóriája volt. Mindenre emlékezett, amit egyszer életében elolvasott.
A cikk folytatódik, lapozz!
