A Westminsteri apátságban áll a koronázási trón, alatta pedig a Westminster School pajkos iskolásai által faragott néhány monogram mellett, egy fából készült emelvény található. Ezt I. Edward király tervezte a koronázási kőnek, egy titokzatos eredetű szent kőnek, amelyet 1296-ban hozott Skóciából.
Az emelvény jelenleg üres – de a május 6-i koronázás előtt a követ az Edinburgh-i kastélyból (ahol a skót koronaékszerekkel együtt őrzik) az apátságba viszik, amikor III. Károlyt Anglia, Skócia, Wales és Észak-Írország királyává koronázzák.
Legendák övezik a különleges koronázási követ
A koronázási kő – más néven a Scone-kő vagy a végzet köve – a skót szuverenitás ősi szimbóluma, amely Írországhoz és Spanyolországhoz kötődik. Az angolok ellopták, és még a bibliai mondákkal is kapcsolatba hozható. Olvass még a témában
Bár hosszú (és ellentmondásos) története van, valójában egy meglehetősen egyszerű sziklának tűnik: egy téglalap alakú, rózsaszínű homokkőből készült, kis bőrönd méretű, körülbelül 152 kg súlyú tábla. Egyetlen díszítése egy durván metszett kereszt. Mindkét végére vasgyűrűk vannak felszerelve. Senki sem tudja pontosan, hogy ezek mikor kerültek rá, és hogy a céljuk az volt-e, hogy a követ könnyebben lehessen mozgatni, vagy az, hogy a helyére láncolják. És ez csak egy a sok rejtély közül, amelyek a követ övezik.
A legenda szerint ugyanezt a követ használta a bibliai Jákob (az izraeliták atyja) párnaként Bételben, amikor egy égbe nyúló létráról álmodott. Innen Jákob egyik fia állítólag Egyiptomba vitte, ahonnan Spanyolországba, majd Írországba került, amikor a spanyol király fia, Simon Brech Kr. e. 700-ban megszállta a szigetet. Ott a Meath grófságban lévő Skryne közelében lévő szent Tara-hegyen helyezték el. Lia Failnak, azaz „beszélő kőnek” nevezték el, mert állítólag hangosan nyögött, ha az igénylő királyi vérből származott, de hallgatott, ha trónkövetelő volt.
„Az ősi ír történelemben számos Lia Fail található” – mondta Dr. David Hume, skót történész, újságíró és műsorvezető. „Kr. u. 496-ban egy kő Fergus Mór mac Eirc király birtokában volt, aki Dalriada, az Ír-tengeren átívelő és Nyugat-Skócia egyes részeit magába foglaló királyság felett uralkodott.”
A történet szerint Fergus magával vitte a Lia Fail követ Írországból Skóciába, amikor Kr. u. 498-ban az argyll-i Dunnaddba helyezte át királyi székhelyét. Bizonytalan azonban, hogy a történetből mennyi igaz. A legfőbb bizonyíték rá a skót nemesek által aláírt, Kr. u. 1320-ban kelt Arbroath-i skót nyilatkozatban található, amelyben a skót nemesek a pápához intézett, a skót függetlenség elismerését kérő felhívásukban megemlítenek egy, a Földközi-tengeren keresztülhaladó, Izraelből érkező “becset”.