Borotva
Tízéves voltam, amikor anyám megmutatta, hogyan kell leborotválni a lábam és a hónaljam, azt mondta, a fiúk nem szeretik a szőrös lányokat. A tanárok hazaküldtek, ezért többet iskolába nem lakkozta ki a körmeimet, de minden hétvégén együtt sminkeltünk. A szexi táncra és öltözködésre is „megtanított”. Akkoriban azt hittem, milyen jófej, de most, hogy a lányom tízéves, látom, hogy ez milyen szörnyű hatással volt kislányként az önbecsülésemre. Évek óta együtt voltam már a férjemmel, amikor először láthatta az arcom smink nélkül és elsírtam magam, mikor azt mondta, így sokkal szebb vagyok.
Az orvos
Mindig tudtam, hogy anyám nem túl odaadó és elkötelezett szülő, de igazán akkor döbbentem rá, milyen szinten önző, amikor nem hitte el, hogy megerőszakoltak. Azt mondta, csak figyelemre vágyom és akkor sem kért bocsánatot, amikor orvoshoz mentem és bebizonyosodott az erőszak. Azt mondta, biztos „kurvásan viselkedtem”.
Olvass még a témában
Örökbefogadva
Három éves voltam, amikor anyám örökbefogadott. Sokáig azt hittem, természetes, hogy állandóan azzal fenyeget, hogy visszavisz, ha nem viselkedem jól, illetve szinte napi szinten meg kellett neki köszönnöm, hogy „életet adott nekem” azzal, hogy kihozott az árvaházból. Úgy gondoltam, minden adoptált gyerek ezt hallgatja, akkor jöttem rá, hogy nem, amikor gimiben lett egy szintén örökbefogadott osztálytársam, aki elborzadt, amikor ezeket meséltem neki.
A cikk folytatódik, lapozz!