„Ehhez nem fizetnek eleget” – Mi volt az a pillanat, amikor otthagytad a munkahelyed?

Azt hittem, könyvtárosként nyugodt életem lesz, de tévedtem. Egyik délután egy hölgy öt olyan könyvet kerestetett ki velem, amiket végül nem kölcsönzött ki, négyszer szóltam rá hangoskodó gyerekekre, akiknek az anyja még nekem hőbörgött, hogy hagyjam a kicsiket játszani, illetve egy mattrészeg férfi maga alá vizelt és nekem kellett feltakarítanom. Éppen azon gondolkoztam, ezért a munkáért megérte-e felvennem a diákhitelt, amikor odajött egy srác, hogy kéri a panaszkönyvet, mert nincs „jó hangulata” a könyvtárnak. Akkor döntöttem el, hogy pályát módosítok.

Szabadulószobában dolgoztam és egy társaság nem volt hajlandó maszkot venni (akkor még kötelező volt). Mivel így nem engedhettem be őket, először kérleltek, aztán zsaroltak, végül pedig fenyegettek és az egyik srác leköpött. Az órabérem – úgy ítéltem meg – nem volt elég ehhez, ezért aznap este megírtam a felmondásom.