Még mielőtt bárki is mást gondolna, szeretném elmondani, hogy nagyon is jól érzem magamat a bőrömben. Közelebb a 40-hez mint a 30-hoz is azt gondolom, hogy fitt vagyok, vidám, jól tartom magam, és egyáltalán nem lep meg, ha húsz évesek is megfordulnak utánam az utcán. Nem gondolom, hogy egy nő 25 éves kora után hervadni kezd, hogy elveszíti a vonzerejét, vagy hogy csökken az „értéke”. De tény, hogy változunk, és a szemem sarkában lévő szarkalábaknak, a karikáknak és az itt-ott megjelenő napfoltoknak nincsen semmi különösebb oka azon kívül, hogy a való életben nem egy filterrel az arcomon mászkálok.
Döbbenetesnek tartom, hogy a valóságot teljesen hátrahagyó közösségi médiának, és persze a reklámok tökéletesre retusált világának köszönhetően vannak olyanok, akik valóban megdöbbennek azon, hogy mi, nők sem kelünk fel minden reggel makulátlan bőrrel, és igen, a bőrünk idővel veszít kollagénszintjéből, ezt jól megtanultuk a reklámokból, de úgy tűnik, azt is elhittük nekik, hogy elég egy krém, és az idő múlása máris megállítható.
Ha tehát valakinek a bőre éppen nem tökéletes, arra minden bizonnyal van valami magyarázata. Csak egy jó alvás, egy hidratáló krém, esetleg egy nagy pohár víz kell neki, és majd minden helyrejön – merthogy most nincs a helyén. Ez az állapot, ebben a formában, nyilván nem maradhat.
Abszolút hiszek abban, hogy tehetünk azért, hogy a lehető legjobb formánkban legyünk, és igenis számít, hogy mit eszünk, mennyit mozgunk és eléggé odafigyelünk-e arra, hogy fizikailag és mentálisan is töltekezzünk.
Szépségmítoszok vs. valóság
Van azonban különbség aközött, hogy valaki nem engedi el magát, és aközött, hogy elfogadja a valóságot. 40 évesen is lehet remekül kinézni, de nem fogunk 40 évesen úgy kinézni, ahogyan 20 évesen kinéztünk. Van, aki közelebb lesz hozzá, mint mások, de mindenki öregszik, és a csodakrémek, méregdrága arckezelések, de még a plasztikai beavatkozások sem változtathatnak ezen a tényen. És ezzel az ég adta világon nincsen semmi baj. Olvass még a témában
Nem kell sűrű magyarázkodások közepette elnézést kérni miatta, és biztosítani a környezetünket arról, hogy majd egy jó alvással teszünk érte, hogy holnapra ne így nézzünk ki – miközben pontosan tudjuk, hogy így fogunk, hiszen ha bármi változik holnapra, az az, hogy egy nappal még idősebbek leszünk.
Szóval azzal együtt, hogy ezentúl is fel fogom tenni az arcmaszkomat, használom a szemkörnyék-ápolómat, igyekszem odafigyelni rá, hogy eleget aludjak és megtartom az életemben a rendszeres edzést is, ha valaki még egyszer megkérdezi, hogy miért nézek ki fáradtnak vagy gyűröttnek, meg fogom neki mondani, hogy azért, mert már nem 16 éves vagyok. Amit lát, az pedig nem valami „hiba”, amiért én felelek, és amit megjavíthatok – sőt, ha már itt tartunk, meg KELLENE javítanom – hanem egy állapot. Életnek hívják, és mindannyiunkon nyomot hagy. Én mégis hálás vagyok az enyémért.
