Mit esznek a legegészségesebb népek? Az ízek és az élet élvezetének művészete

Velencében, Palermóban, Lisszabonban más dolgoknak adnak elsőbbséget. „Ha sietős a dolgod, menj lassan!”, mondják. Az étkezés legfontosabb hozzávalója nem megfőzhető, hanem átélhető.

A mediterrán népek délben sziesztáznak, este fiesztáznak, a hosszan tartó élvezeteket kedvelik, tele vannak idővel és életörömmel.

Északon csak arra kíváncsiak, hogy az alga egészséges-e, az nem számít, hogy milyen az íze.

Aki ünnepli az életét, annak több jut belőle, és egészségesebben éli meg, mint az, aki másként gondolkodik róla. Tudósok bebizonyították, hogy a krétaiak vérzsírértéke sokkal gyorsabban helyreáll, mint az észak-európaiaké.

Régen az embereknek csak szerény ételválaszték állt rendelkezésére. Azt kellett enniük, ami a saját régiójukban elérhető volt számukra, és egészség tekintetében ez nekik optimális volt. Többet foglalkoztak a „hogyan?”-nal, és napi rituálékat tartottak.

Mivel szűkös volt a mennyiség, ezért hálásak voltak azért, ami az asztalukra került. Nagyobb csoportok jöttek össze az étkezésre, és köszönetüket asztali ima formájában fejezték ki. Közösen ettek, mert az ételek elkészítése fáradságosabb volt, mint ma.

Egy embernek nem érte meg ez a ráfordítás. Ma, amikor bőségben élünk, hasznunkra válnának ezek a szabályok. Akkor a tudatosság másféle szerepet játszana, és a táplálkozást is egészségesebbé tenné.