De hogyan tanítsam meg neki mindezt, ha közben én sem merek pihenni? Ha soha nem teszem magam prioritássá, nem csak továbbadom ezzel azt a belénk kódolt nyomást, hogy egy anyának mindig dolga van? Hogy az anya, aki le mer ülni, az biztosan rosszul végzi a dolgát? Hogy a fáradtságot el kell rejteni, a határokat pedig el kell tusolni?
A gyerekek a példából tanulnak – nem abból, amit mondunk, hanem abból, amit csinálunk.
Ha azt szeretném, hogy a lányom elég fontosnak tartsa magát ahhoz, hogy vigyázzon magára, akkor először nekem kell megtanulnom ugyanezt. Ha őt arra akarom tanítani, hogy merjen pihenni, akkor nekem is meg kell tanulnom pihenni.
És ez nem egy könnyű része az anyaságnak: megengedni magunknak azt, amit a gyerekünknek ösztönösen megengednénk. Elfogadni, hogy a saját jóllétünk nem önzőség, hanem alapfeltétel. Hogy a pihenés nem jutalom, hanem szükséglet. Hogy a gyerekünk akkor nő fel egy egészséges, önmagát tisztelő felnőtté, ha látja: az anyja is képes szeretettel bánni saját magával. Olvass még a témában
Bájosak, stílusosak és igazságosak: ezért szeretünk annyira a Mérlegek társaságában lenni
Ezt hozza 2026. október 7. a numerológia szerint: lelki gyógyulás
A diagnózisod lehet ok, de nem kifogás – Miért kezdtük fegyverként használni a pszichológiai terminusokat?
Önmagad vagy, vagy azt mutatod, amit mások elvárnak? Teszteld, mennyire vagy hiteles!
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
