Korai jelek
Az önállóságra való törekvést már a kicsi gyerekeknél megfigyelhetjük, amikor kiszemelnek egy játékot, és meg akarják szerezni; így tanulnak meg nyúlni a tárgyakért, majd kúszni és mászni.
Később már egyedül akarnak enni, és egyedül akarnak felöltözni.
A legnagyobb változás az önállósulás terén egy magasabb szinten, 5 éves kor után történik, amikor a gyerek megtanul felelősséget vállalni a tetteiért. Olvass még a témában
Nem én vagyok túlérzékeny: a pillanat, ami emlékeztetett, hogy a családomtól hiába várok érzelmi érettséget
„Szégyenszemre haza kellett költöznöm anyámhoz” – mi történt, amikor 30 felett visszakényszerültél a szülői házba?
Nem akarok többé büszke lenni arra, hogy mennyi mindent kibírok
„Átlagosnak lenni nem jó érzés, de sajnos azok vagyunk: te is, én is.” Tények pszichológusoktól, amit sosem mondanak ki hangosan
A szülőnek az a dolga, hogy ebben bátorítsa a gyereket már az első, csecsemőkori törekvésektől kezdve.
Önállótlanság
Az önállótlan gyerek idegenkedik az újdonságoktól.
Nem akar elvégezni olyan feladatokat, amelyek az életkorának megfelelnek, és mindig segítséget kér, illetve elvárja, hogy azt a felnőtt csinálja meg helyette.
Nehezen hoz döntéseket, és nehezen választ.
Még 8-9 éves korában is igényli a felnőtt folyamatos jelenlétét a házi feladat írásához és a játékhoz. Unatkozik egyedül, nem tudja elfoglalni magát.
A mindennapos feladatok elvégzése nehézséget okoz neki, gyakran kell figyelmeztetni, hogy ezeket elvégezze.
Az önállótlanság elbizonytalanítja, ezért nehezen köt barátságokat, és nem tud megfelelően alkalmazkodni az iskolai rendhez.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
