Önállóság
A szülők gyakran érzik úgy, hogy mindig gondoskodniuk kell gyermekükről.
Úgy vélik, hogy a szülő az, akinek elő kell készítenie a gyerek ruháit, tízóraiját, iskolai holmiját.
Figyelmeztetik, hogy mosson fogat, tegye a helyére a cipőjét, rakjon rendet a szobájában. Vagy túlságosan óvják, és ezért elbizonytalanodik. Olvass még a témában
„Megváltoztattam az összes előfizetése jelszavát” – Megcsalás utáni bosszútörténetek
Ezt hozza 2026. szeptember 16. a numerológia szerint: egyensúly és belső erő
Ezt az egy mondatot sosem szabad kimondani egy gyereknek, még viccből sem
Miért várunk felnőttként még mindig engedélyt a szüleinktől, hogy a saját életünket éljük?
A folyamatos „őrmesteri jelenlétre” a gyerek daccal reagál ahelyett, hogy önállóvá és felelősségteljessé válna.
Korai jelek
Az önállóságra való törekvést már a kicsi gyerekeknél megfigyelhetjük, amikor kiszemelnek egy játékot, és meg akarják szerezni; így tanulnak meg nyúlni a tárgyakért, majd kúszni és mászni.
Később már egyedül akarnak enni, és egyedül akarnak felöltözni.
A legnagyobb változás az önállósulás terén egy magasabb szinten, 5 éves kor után történik, amikor a gyerek megtanul felelősséget vállalni a tetteiért.
A szülőnek az a dolga, hogy ebben bátorítsa a gyereket már az első, csecsemőkori törekvésektől kezdve.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
