Hogyan támogathatod gyermekedet az önállóvá válásban?

Hogyan támogathatod gyermekedet az önállóvá válásban?

Címlap / Életmód / Család / Hogyan támogathatod gyermekedet az önállóvá válásban?

Az önállósulás szándéka már csecsemőkorban észrevehető a gyerekeknél, de a legszembetűnőbb változások kisiskoláskorban kezdődnek el. Cikkünk a 6-10 éves gyerekekkel foglalkozó felnőtteknek szól.

Önállóság

A szülők gyakran érzik úgy, hogy mindig gondoskodniuk kell gyermekükről.

Úgy vélik, hogy a szülő az, akinek elő kell készítenie a gyerek ruháit, tízóraiját, iskolai holmiját.

Figyelmeztetik, hogy mosson fogat, tegye a helyére a cipőjét, rakjon rendet a szobájában. Vagy túlságosan óvják, és ezért elbizonytalanodik.

A folyamatos „őrmesteri jelenlétre” a gyerek daccal reagál ahelyett, hogy önállóvá és felelősségteljessé válna. 

Korai jelek

Az önállóságra való törekvést már a kicsi gyerekeknél megfigyelhetjük, amikor kiszemelnek egy játékot, és meg akarják szerezni; így tanulnak meg nyúlni a tárgyakért, majd kúszni és mászni.

Később már egyedül akarnak enni, és egyedül akarnak felöltözni.

A legnagyobb változás az önállósulás terén egy magasabb szinten, 5 éves kor után történik, amikor a gyerek megtanul felelősséget vállalni a tetteiért.

A szülőnek az a dolga, hogy ebben bátorítsa a gyereket már az első, csecsemőkori törekvésektől kezdve. 

Önállótlanság

Az önállótlan gyerek idegenkedik az újdonságoktól.

Nem akar elvégezni olyan feladatokat, amelyek az életkorának megfelelnek, és mindig segítséget kér, illetve elvárja, hogy azt a felnőtt csinálja meg helyette.

Nehezen hoz döntéseket, és nehezen választ.

Még 8-9 éves korában is igényli a felnőtt folyamatos jelenlétét a házi feladat írásához és a játékhoz. Unatkozik egyedül, nem tudja elfoglalni magát.

A mindennapos feladatok elvégzése nehézséget okoz neki, gyakran kell figyelmeztetni, hogy ezeket elvégezze.

Az önállótlanság elbizonytalanítja, ezért nehezen köt barátságokat, és nem tud megfelelően alkalmazkodni az iskolai rendhez.

Féltés

Vannak olyan gyerekek, akik azért lesznek önállótlanok, mert agyonféltik őket a szüleik.

Emiatt alábecsülik saját képességeiket, és nem bíznak eléggé önmagukban.

Nem kapnak elég lehetőséget arra, hogy maguk döntsenek és új dolgokat kipróbáljanak.

Határaik tágításával a maguk örömére fejleszthetik képességeiket, és megismerhetik a világot.

Az életben meg kell tanulniuk elviselni a kudarcokat, és a sikerek elviseléséhez is tudni kell felelősséget vállalni.

Nevelés

Az önállóság elérése nem könnyű feladat, nem egyik napról a másikra megy végbe.

Következetes és türelmes nevelés eredményének kell lennie, mivel a gyerekeket a játék jobban lefoglalja, mint a kötelességek.

Önállónak lenni azt jelenti, hogy a szükségleteinkről magunk gondoskodunk, és képesek vagyunk a magunk jószántából, egyedül dönteni, cselekedni, nincs szükségünk sem segítségre, sem biztatásra.

A gyerek megtanul felelősséget vállani a tetteiért.

Van bátorsága próbálkozni, és eltűri a vereséget. Bízik magában, és tud alkalmazkodni másokhoz. 

Önállósulás

Természetes igénye a gyereknek, hogy független lehessen a felnőttektől. Ha visszagondolunk, ez velünk sem volt másképp.

A gyereknek le kell válnia a szüleiről. A leválás folyamatát nem könnyű megélni sem a felnőttnek, sem a gyereknek.

Vannak, akik el tudják fogadni az önállósulást, vannak, akik lassítani igyekeznek.

Támogatni úgy lehet, ha például bevonjuk a gyereket a házimunkába. A gyereknek erősödik az önbizalma, ha megtapasztalja, hogy a saját otthoni feladatát el tudja végezni.

Lelkesítsd, amikor valami újat szeretne megtapasztalni, és dicsérd, ha sikert ér el. Ha vereséget szenved, mondd el neki, hogy ez is az élet velejárója. 

VIDEO 10+1 sminkes trükk, amit bárcsak előbb tudtál volna

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!