A pletykák elkerülhetetlen az életünkben: vagy mi beszéljünk ki – akár tudattalanul is rosszindulatúan – ismerőseinket, vagy saját magunkról hallunk vissza övön aluli, kiszínezett történeteket.
Miért olyan bosszantó?
Sajnos nem könnyű a pletykákat kezelni, ugyanis rengeteg embernek nagyon fontos a visszacsatolás, amit természetesen egy helyről kaphatunk meg, a környezetünktől.
Éppen ez az oka annak, hogy a pletykák annyira elbátortalanítanak, felmérgesítenek bennünket, s hogy tehetetlenül dühösnek érezzük magunkat, amikor egy teljesen alaptalan történetet hallunk magunkról, vagy a családunkról.
Rendkívül bosszantó tud lenni, hogy lehetetlenségnek tűnik visszakövetni, honnan ered a történet, de még ha sikerül is felgöngyölíteni a szálakat, akkor sem tudunk mit kezdeni a szélnek eresztett históriával.
Elvégre idegességünk közepén a legkevésbé sem boldogít minket, ha a sztorit félreértő személy mindet tagad, és új emberhez irányít bennünket…
Hogyan lehet kezelni?
Mégis hogyan lehet kezelni azokat a pletykákat, amik rendkívül rosszul érintenek bennünket, amik alaptalanságuk végett felháborítónak hatnak?
A legjobb módszer kívánja a legnagyobb önuralmat, az egyszerű tétlenség. Nagyanyáink tanácsa igaznak bizonyul, minden csoda három napig tart, s a pletykák is elhűlnek ennyi idő alatt, ha nem locsoljuk rájuk folyton az olajat.
Ha meghirdetik, hogy szakítottatok, de néhány nappal később is boldogan andalogtok, akkor nyilván rájönnek az emberek, hogy alaptalan a vádaskodás.
Ugyanígy, hiába „bocsájtottak el” a munkahelyeden, ha a következő héten is bejársz dolgozni, akkor jó eséllyel szó sincs arról, hogy új állást kellene keresned.
Mi a helyzet a komoly pletykákkal?
Akadnak olyan pletykák is, amik nem ilyen szinten terjednek, tehát nem feltétlenül derül ki záros időn belül róluk, hogy hamisak.
Ezeket a szóbeszédeket jellemző módon irigység szüli, s éppen ezért olyan nehéz kezelni őket.
Példának okáért gyakori, hogy kívülállók azt állítják, csak a pénzéért vagy a pároddal, vagy éppen ő hajt általad a családi vagyonra.
Gyakori az is, hogy ismerősök tudni vélik, már rég tönkrement a házasságotok, csak a gyerekek miatt és anyagi érdekek végett vagytok együtt.
Ezek azok a történetek, amik a nagy átlagot igazán rosszul érintik, hiszen a legtöbb embernek fogalma sincs, egyesek milyen jelekből juthattak ezekre a következtetésre.
Mit kezdj velük?
Ahogy írtuk, az ilyen jellegű pletykák mögött mindig valamilyen formában az irigységgel megtűzdelt rosszindulat bujkál.
Ha ezt felismered, az már fél siker, hiszen sokkal könnyebb ezeket az embereket negatív világképük miatt sajnálni, mint szóbeszédeik miatt mérgelődni.
Fontos végiggondolnod, hogy a pletykákat azok terjesztik, akik nem jutnak elég közel az életedhez, tehát csak találgatnak a külső, valós, vagy vélt jelek alapján.
Lehet, hogy semmi negatívumot nem találtak az életedben, ezért kreáltak egyet: biztos azért nem néztetek egymásra, amikor kipakoltatok a kocsiból, mert válságban vagytok – innen máris elindulhat egy komoly pletyka, ami azonban a többihez hasonlóan nem igazán érdemel figyelmet.
Érdemes beszélni róluk?
Közeli ismerősökkel, barátokkal célszerű tisztázni a pletykákat, feltéve, hogy ők egyáltalán annyira méltónak tartják azokat, hogy a tényekre rákérdezzenek.
Egyébiránt teljesen felesleges védekező mechanizmusba kezdeni, hiszen azzal is életben tartod a sztorit, hogy te magad társalogsz róla.
Ráadásul sajnálatos módon a pletyka mivoltához tartozik, hogy minél inkább próbálunk megszabadulni tőle, annál jobban ragaszkodik, te magad pedig annál gyanúsabb leszel.
Úgyhogy amint azt már írtuk, az a legjobb és egyben a legnehezebb feladat, hogy felülemelkedj a rosszmájú sztorikon, amik egyébként rendkívül pozitív visszacsatolások is lehet számodra.
Ha szóbeszéd tárgya vagy, foglakoznak veled, érdekesnek tartanak, irigykednek rád, s egyúttal arra is fény derülhet, te bármi alapját látod-e a kibeszélésnek…
Te hogyan állsz a pletykákhoz?
Gyakorlatilag kizárt, hogy te soha se pletykálj senkiről, elvégre nem lehet folyton a saját életünkről, terveinkről, napjainkról beszélni, a történetekbe óhatatlanul bekerülnek mások is.
Az érzelmi intelligencia nyilván ott kezdődik, hogy megpróbálsz társaidról jót mondani, s ha negatív irányba fordul a beszélgetés, akkor inkább kihátrálsz, és nem erősíted meg a kitalált történeteket.
Sajnos nem valós utópia, hogy mindenki ennek az elvnek megfelelően fog viselkedni, de téged rendkívül szimpatikussá tehet, ha a lehető legkevesebbszer hat rád a rosszindulat.
Ha mindemellett még másokat is arra bátorítasz, hogy a valóság talaján megmaradva társalogjon ismerőseiről, garantáltan könnyebben fogod viselni, ha ismét pletyka áldozatává válsz.
