Van egy sajátos fáradtság, amit nem az okoz, hogy túl sok dolgot csinálunk, hanem az, hogy évtizedeken át próbálunk „valahogy jól működni” egy olyan rendszerben, ami nem ránk van szabva. Sok ADHD-s és autista felnőtt pontosan ezt éli meg – gyakran anélkül, hogy tudná, miért nehezebb minden egy kicsit a kelleténél.
Amikor minden értelmet nyer
A felnőttkori diagnózis sokak számára ezért nem egy címke, hanem egy magyarázat. Egy keret, amelybe végre belehelyezhetők az addigi megmagyarázhatatlan tapasztalatok.
Azok, akik gyerekként nem kaptak diagnózist, gyakran hosszú éveken át próbálták kompenzálni a nehézségeiket. Ezt a pszichológia „maszkolásnak” nevezi: tudatos vagy félig tudatos alkalmazkodás a környezet elvárásaihoz. Kívülről sokszor úgy tűnik, hogy minden rendben van, belül viszont folyamatos erőfeszítést igényel beilleszkedni egy világba, amibe nem illeszkedünk. Ez a fajta működés idővel kimerüléshez, szorongáshoz és önértékelési problémákhoz vezethet. Olvass még a témában
Ez a személyiség-típusú teszt segít, hogy megtanuld jobban kezelni a stresszt
Lájkoljuk a múltat, mert a jelen egyszerűen túl sok – és ez nálam sincs másképp
Melyik nap mire figyelj? Ezek a legfontosabb asztrológiai fordulópontok áprilisban
Csillagjegyed alapján: ennek a görög istenségnek a tulajdonságai jellemzőek rád
Nem véletlen, hogy a kutatások szerint a diagnózis nélkül élő ADHD-s és autista felnőttek körében jóval gyakoribb a szorongás és a depresszió.
Ezek nem „különálló problémák”, hanem gyakran annak a következményei, hogy valaki folyamatosan egy számára idegen működési logikához próbál igazodni.
A felnőttkori diagnózis egyik legfontosabb hatása éppen ezért a jelentésadás. Hirtelen átíródik a múlt: a „lusta voltam”, „szétszórt vagyok” vagy „túl érzékeny” típusú önmagyarázatok helyét átveszi egy idegrendszeri különbség felismerése. Ez sokak számára felszabadító élmény. Nem azért, mert minden nehézség megszűnik, hanem mert végre érthetővé válik.
