A „szerető” szóhoz automatikusan a szégyen tapad, de nem minden nő éli meg így.
Békében
Az emberek mindig bűntudatot és megbánást várnak, ha megtudják valakiről, hogy szeretőstátuszban volt. Amire senki nem számít az az őszinteség, márpedig én nem sajnálom, hogy így történt. Nem mondom, hogy ideális felállás volt – mert a férfi hetente csak pár órára volt az enyém – de nem bántam meg. Ő egy kihűlt házasságban szenvedett, amit nem tudott otthagyni, nem is fontos, hogy mi minden miatt, a szokásos sztori: közös hitel, három gyerek, bla-bla… Nekem pedig évek óta nem volt senkim és magányos voltam. Amikor először találkoztunk és egymásra néztünk, mintha megszűnt volna a külvilág. Sorsszerű találkozás volt.
Majdnem egy hónapon keresztül próbáltunk ellenállni, de képtelenség volt. Voltak pillanatok, amikor azt hittem, belehalok, de örülök, hogy megélhettem egy ilyen szerelmet. Talán ez volt az első „kapcsolatom”, ahol tudom, hogy a partnerem teljes szívvel viszontszeretett. Két évig tartott, utána kaptam egy külföldi munkalehetőséget, amire lecsaptam, hogy tiszta lappal tudjak új életet kezdeni. Ha nem jövök el, szerintem sosem tudtam volna elengedni őt és az hosszú távon egyikünknek sem lett volna jó. Olvass még a témában
