Egy svájci tanulmány megállapította, hogy a házasságban élő férfiak többszörös előnyt élveznek a munkaerőpiacon. 2,6-3,5%-al keresnek többet, gyakrabban hívják be őket állásinterjúra és eleve magasabb fizetési ajánlatot kapnak, mint az azonos végzettségű egyedülálló férfiak.
Kutatások sora foglalkozott korábban a jelenséggel és az ténylegesen bebizonyosodott, hogy több kiadása van egy házas férfinak – függetlenül attól, hány gyereke van, van-e egyáltalán – mint egy egyedülállónak. Ugyancsak megfigyelték, hogy gyakran kiemelt bérezésben részesül a munkahelyén a házasságban élő férfi, így a plusz juttatásnak neve is lett: házassági prémium.
Természetesen felmerül a kérdés, hogy pusztán a családi állapot feljogosít-e arra, hogy előnyösebb bérezési helyzetbe kerüljön valaki, még ha nem is jobb munkaerő, mint a többiek, illetve nem számít-e diszkriminációnak az egyedülállók alacsonyabb fizetése ugyanazért a munkáért. Egyáltalán valós feltételezés-e, hogy a többet költő házasokat akarják-e a munkáltatók ilyen módon támogatni vagy csak hajlamosak vagyunk ezt gondolni?
Egy kutatás választ ad a kérdésre
Patrick McDonald svájci kutató 2020-ban megjelent tanulmánya a helyzetet boncolgatja. 18 éven át vizsgált összesen 707 – 25 és 50 év közötti – férfit, akik első állásinterjújuk alkalmával még egyedülállók voltak. Arra jutott, hogy az évek során a házasságkötéssel jelentősen megváltozik a férfiak élete és sok tekintetben különbözik az egyedülállókétól. Többet költenek és a fizetésük is megemelkedik.
Azzal magyarázta a dolgot, hogy a házasok produktívabbnak bizonyultak, vezető pozícióba kerültek, jobban képezték magukat.
Határozottabban meneteltek előre, ezért kerestek többet. Itt még mindig felmerülhetett, hogy az előnyösebb pozíciót, a beiskolázást is eleve azért kapták meg lehetőségként, mert házasok és ezért jobban szimpatizáltak velük a munkaadók.
McDonald vizsgálata során önéletrajz párokat hozott létre. Mindegyik párnál egyezett a jelentkező életkora, neme, nemzetisége, végzettsége, munkatapasztalata, gyerekeinek száma, csak egyetlen adat különbözött, a családi állapot. A pályázatok három különböző állást céloztak meg és valódi munkáltatóknak, humánerőforrás menedzsereknek mutatta meg őket. Mindegyikük csak a profilpárok egyik felét látta. Ez alapján kellett eldönteniük, mekkora valószínűséggel hívnák be interjúra a jelöltet és mennyi fizetést ajánlanának neki, ha felvennék.