Ha aranyos vagy különösen szép állatokról van szó, talán nem feltétlenül a jávorszarvas jut eszünkbe elsőként, pedig ez a hatalmas északi emlők hordoz valamiféle méltóságot a megjelenésében. Hát még, ha olyan különleges példányról van szó, mint amit most sikerült egy felvételen is megörökíteni.
Hans Nilsson svéd felfedező három éven keresztül járt a titokzatos és nehezen megfigyelhető állat nyomában, míg végül sikerült felvételt is készítenie a fehér jávorszarvasról. A hosszas keresgélés után Nilsson végül a svédországi Värmlandban, egy folyam partján találkozott szembe a szarvassal, aki át is gázol a vízen, megrázza magát, majd békésen legelészni kezd, mielőtt egyenesen a felfedező kamerájába néz. A ritka felvételt eredetileg a Facebook-ra töltötték fel, és azóta több millióan látták.
A fehér jávorszarvasok valóban nagyon ritkák, becslések szerint mindössze 100 példány él belőlük Svédországban, míg a hagyományos barna jávorokból nagyjából 400.000. A felvételen látható állat azért is különösen ritka, mert teljes egészében fehér, míg a mutációt hordozó rénszarvasok közül is sokan csak foltokban fehérek, vagy barna foltok pettyezik a szőrüket. Az állatoknak egyébként a barna a természetes színe, a fehér szőrt egy genetikai mutáció okozza, ami viszont nem jelenti azt, hogy az állatok albínók – jegyzik meg a videóval kapcsolatban megjelent cikkek.
Nem ez az első észlelés
Bár az állat ritkasága miatt valóban szerencsésnek mondhatja magát az, aki látott már fehér jávorszarvast, főleg, ha felvételt is tudott készíteni róla, nem ez az első alkalom, hogy ilyen különleges lényeket láthatunk a képernyőn. Júniusban Norvégiában két fiatal ikerpéldányt örökítettek meg a felvételek, melyek viszont nem voltak különösebben jó minőségűek, így akkor nehéz volt eldönteni, hogy az állatok a már említett genetikai mutációnak köszönhetik a ritka árnyalatot, vagy ők valóban albínó példányok voltak.
Göran Ericsson, a Svédországi Egyetem mezőgazdasági tanszékének jávorszarvasokkal foglalkozó professzora a National Geograpich-nak azt nyilatkozta, hogy bár maga a mutáció ritka, minden évben újabb és újabb fehér példányokat fedeznek fel a jávorszarvasok természetes élőhelyén, szaporodásukat pedig talán éppen a mutációnak köszönhetik. A jávorszarvasoknak ugyanis nincs természetes ellensége az embereken kívül, a vadászok pedig nem lövik ki a világosabb példányokat, így tulajdonképpen elősegítik a mutáció továbbörökítését. Kanadában, ahol szintén feltűntek a különleges példányok, be is tiltották azoknak a jávorszarvasoknak a kilövését, amelyek legalább 50%-ban fehér színűek. Itt azonban – Alaszkához hasonlóan – élnek olyan ragadozók is, amelyek viszont esetleg vadászhatnak a jávorszarvasokra, például farkashordák vagy medvék. Azt, hogy a fehér színű állatokat nem éri-e hátrány, amikor ezek elől a ragadozók elől próbálnak rejtőzködni, egyelőre nem tudják biztosan megválaszolni a kutatók, minden esetre elképzelhető, hogy a vadászok egyéni döntése, illetve a vadászat szabályozása a jövőben befolyásolni fogja a jávorszarvasok színének alakulását.