A legelső, amit szeretnék, az a szemem körüli terület felfrissítése. Mindig is táskásak voltak a szemeim, már egészen gyerekkoromban is, akárcsak az anyámnak meg az ő anyjának is. Valószínűleg ez valami genetikai dolog nálunk.
Az utóbbi években viszont észrevettem, hogy a táskák egyre nagyobbak, sötétebbek és karikásabbak, ettől pedig folyton fáradtnak tűnik a tekintetem. Ez az a fajta változás, ami ugyan nem fáj, nem zavar másokat, de engem igenis befolyásol.
Nem szeretem, hogy egy elgyötört, kimerült tekintet néz vissza rám a tükörből akkor is, amikor én azt érzem, kicsattanok az energiától.
A másik ilyen terület az ajkam: ha elkezd veszíteni a teltségéből vagy a hidratáltságából, szeretnék egy kevés hialuront beadatni. Nem feltűnőt, nem túlzót, csak annyit, hogy visszakapjam azt az állapotot, amit természetesnek érzek magamon. Sok időbe telt, míg elfogadtam a telt ajkaimat, amik miatt általános iskolában még csúfoltak, felnőttként azonban a szexepilem részeként tekintettem rájuk. Mostanra úgy megszerettem őket, hogy nem akarom elengedni, hiszen az identitásom részévé vált, hogy a megszokottnál vastagabb, húsosabb ajkaim vannak. Olvass még a témában
Túlmegy a határon vagy szükséges szabályozás? A diákok megjelenését akarja szabályozni az iskolánk
A legnagyobb szeretet néha az, ha nem akarjuk megmenteni a másikat
Miért olyan nagy ügy, ha nem akarunk közös bankszámlát?
Miért tör rád ősszel a szorongás, amikor azt hitted, már feldolgoztad? Az évforduló-effektus évekkel később is kísérthet
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
