„Az osztálytársam apja meg akart verni” – Amit gyerekként láttam egy másik családban és ledöbbentett

Csak egyszer voltam osztálytársaméknál, de a mai napig emlékszem rá. Egy közepes méretű ház volt, az anyukája nagyon kedves volt, de megdöbbentett, hogy minden ajtó zárva volt. Ahhoz, hogy elmenjek vécére, a barátom először kinyitotta kulccsal a szobája ajtaját – ahol játszottunk – majd a fürdő ajtaját és amikor végeztem kulccsal visszazárta utánam, ahogy a szobája ajtaját is. Amikor a konyhába mentünk enni, azt is nyitni-zárni kellett. Mondtam neki, hogy ez nem túl jó szokás - például ha tűz van és menekülni kell - de vállat volt és azt mondta, a szülei ragaszkodnak ehhez. Hogy miért, sosem tudtam meg.

Meglepett, amikor a furcsa fiú áthívott magukhoz. A lakásuk makulátlan volt, de nem csak szép és rendezett, hanem tényleg minden úgy nézett ki, mintha aznap rendezték volna be egy lakberendezési magazin fotózásához. Drága legói voltak, amikkel sosem játszhatott. Valaki összerakta neki és csak nézegethette.

A szülei engedték, hogy playstation-özzünk a nappaliban, a hatalmas tévén, de csak a Simsszel játszhattunk és végig ott ültek és irányítottak minket, hogy mit csináljunk, nehogy „rosszalkodjunk”. Gyakorlatilag csak teljesen hétköznapi dolgokat csinálhattunk a karakterekkel. Egyszer áthívtam a srácot hozzánk és majdnem elsírta magát, mikor mondta neki anyám, hogy nyugodtan egye kézzel a csirkecombot. Annyit tudok róla, hogy tiniként elszökött otthonról és drogos lett, azt kell mondjam, nem lep meg.