A 2008-ban talált orosz kisfiú esete azért más, mint társaié, mert őt nem hagyták el szülei. Az anyjával lakott, akitől azért vették el a szociális munkások, mert madárként nevelte. A kétszobás lakás tele volt madarakkal és madárürülékkel. Anyja nem bántotta és enni is adott neki, csak sosem beszélt hozzá, ezért a fiú csipogva és karjait szárnyként lengetve kommunikált az állatokkal. A fiú jelenleg egy intézetben él és a Vanya Yudin nevet kapta.
8/10 Amala és Kamala
„Midnapore farkaslányai” néven híresült el a testvérpár, amikor 1920-ban Joseph Singh misszionárius egy farkasfalkában megpillantotta őket. Az egyik nőstényfarkas sajátjaként védelmezte a gyerekeket, ezért a falubeliek megölték és a lányok árvaházba kerültek. A lányok nem nevettek, nem sírtak és csak állati hangokat adtak ki. Testük adaptálódott az állati életformára: fogaik élesek voltak, szaglásuk különösen fejlett és otthonosan mozogtak vaksötétben is. Amala egy évvel megtalálásuk után halt meg, Kamala nyolc évvel később.
1996-ban, kétévesen találták Bello-t Nigériában, a Falgore erdőben. Szülei hat hónaposan lemondtak róla, ez nem ritka a nomád életet élő fulani törzsnél, ahol az életképtelennek nyilvánított gyerekeket hátrahagyják. Bellot végül csimpánzik vették magukhoz. Amikor rátaláltak és visszakerült az emberek közé, majomként makogott, úgy mozgott, mint az állatok és kezét összepcsapta a feje fölött. Bello 2005-ben hunyt el.
