Mikor kapja a gyerek az első okostelefonját?

Az okostelefonok a gyermekek körében szinte általánossá váltak, a 11 évesek 91%-ának van okostelefonja. De vajon a gyerekek hátrányba kerülnek-e a telefon nélkül – vagy meglepő előnyöket tapasztalnak?

Adjunk-e a gyerekünk kezébe okostelefont, vagy tartsuk távol a készülékektől, ameddig csak lehet? Ez egy nagyon is modern dilemma.

Még mindig sok megválaszolatlan kérdés van az okostelefonok és a közösségi média gyermekekre és tinédzserekre gyakorolt hosszú távú hatásaival kapcsolatban. A meglévő kutatások szolgáltatnak némi bizonyítékot a főbb kockázatokról és előnyökről.

Ugyanakkor az eddigi kutatások többsége inkább a serdülőkre, mint a fiatalabb korosztályokra összpontosít. Az újonnan megjelenő bizonyítékok azt mutatják, hogy lehetnek olyan speciális fejlődési szakaszok, amikor a gyermekeket jobban veszélyeztetik a negatív hatások.

Ráadásul a szakértők egyetértenek abban, hogy számos kulcsfontosságú tényezőt figyelembe kell venni, amikor eldöntjük, hogy gyermekünk készen áll-e az okostelefonra. Persze azt sem árt tudni, hogy mit kell tennünk, ha már van okostelefonjuk.

Mit mutatnak a kutatások a gyerekek telefonjával kapcsolatban?

Az Ofcom, az Egyesült Királyság hírközlési szabályozó hatóságának adatai azt mutatják, hogy az Egyesült Királyságban a gyermekek túlnyomó többsége 11 éves korára már rendelkezik okostelefonnal. A kilencéves kori 44%-ról a gyerekek 11 éves korára 91%-ra emelkedik a tulajdonlás aránya. Az Egyesült Államokban a kilenc és 11 év közötti gyermekek szüleinek 37%-a állítja, hogy gyermekének van saját okostelefonja. Egy 19 országra kiterjedő európai tanulmány szerint pedig a kilenc és 16 év közötti gyermekek 80%-a számolt be arról, hogy naponta vagy majdnem naponta használja az okostelefont az internetezésre.

„Mire az idősebb tizenévesekhez érünk, a gyerekek több mint 90%-ának van telefonja”

– mondja Candice Odgers, az amerikai Irvine-i Kaliforniai Egyetem pszichológiai tudományok professzora.

Egy európai jelentés, amely a digitális technológia használatáról szólt a születésüktől nyolcéves korú gyermekek körében, megállapította, hogy ez a korosztály „csak korlátozottan vagy egyáltalán nem érzékeli az online kockázatokat”. Az okostelefon-használat – és az ezeken keresztül elérhető közösségi médiaalkalmazások – idősebb gyermekekre gyakorolt káros hatásait illetően viszont nincsenek szilárd bizonyítékok.

Odgers hat metaanalízist elemzett, amelyek a digitális technológiahasználat és a gyermekek és serdülők mentális egészsége közötti kapcsolatot vizsgálták. Nem talált következetes kapcsolatot a serdülők technológiahasználata és a gyerekek között. 

„A tanulmányok többsége nem talált összefüggést a közösségi média használata és a mentális egészség között” – mondja Odgers. Azokban a tanulmányokban, amelyek összefüggést találtak, a hatásméretek – mind a pozitív, mind a negatív – alacsonyak voltak. „A legnagyobb felfedezés valójában az volt, hogy nincs kapcsolat aközött, amit az emberek hisznek, beleértve magukat a serdülőket is, és a bizonyítékok között” – mondja.

Mikor van itt az ideje, hogy a gyerek saját telefont kapjon?

„Azt hiszem, azzal, hogy azt mondjuk, hogy a dolgok összetettebbek, mintsem egyetlen konkrét választ adjunk, a döntést visszahárítjuk a szülőkre” – mondja Orben. „De ez valójában talán nem is olyan rossz dolog, mert ez annyira erősen egyéni. Odgers szerint a legfontosabb kérdés, amit a szülőknek fel kell tenniük, a következő: „Hogyan passzol ez a gyermekhez és a családhoz?” Sok szülő számára praktikus döntés a gyereknek telefont venni.

„Sok esetben a szülők azok, akik azt szeretnék, hogy a kisebb gyerekeknek legyen telefonjuk, hogy egész nap kapcsolatban tudjanak maradni”

– mondja Odgers.

A felnőtté válás felé vezető úton is mérföldkőnek tekinthető a saját telefon. „Azt hiszem, a gyerekek számára ez a függetlenség és a felelősség érzését adja” – mondja Anja Stevic, az ausztriai Bécsi Egyetem kommunikációs tanszékének kutatója. „Ez mindenképpen olyasvalami, amit a szülőknek mérlegelniük kell. Vajon a gyermekeik már abban a szakaszban vannak-e, amikor már elég felelősségteljesek ahhoz, hogy saját készülékük legyen.”

Amit a szülőknek nem szabad figyelmen kívül hagyniuk, az az, hogy mennyire érzik jól magukat, ha a gyermeküknek okostelefonja van. Stevic és munkatársai egyik tanulmánya szerint, ha a szülők úgy érezték, hogy nem tudják ellenőrizni gyermekeik okostelefon-használatát, akkor mind a szülők, mind a gyermekek több konfliktusról számoltak be az eszközzel kapcsolatban.

A kommunikáció ebben az esetben is segíthet

Érdemes azonban nem elfelejteni, hogy az okostelefon birtoklása nem feltétlenül nyitja meg a kapukat minden egyes elérhető alkalmazás vagy játék előtt. „Egyre gyakrabban hallom, amikor interjúkat készítek a gyerekekkel, hogy a szülők odaadják nekik a telefont, de bevezetik azt a követelményt, hogy ellenőrizzék és megbeszéljék, milyen alkalmazásokat kapnak. Szerintem ez valószínűleg nagyon bölcs dolog” – mondja Livingstone.

A szülők például azzal is tölthetnének időt, hogy együtt játszanak a gyerekekkel, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy elégedettek a tartalommal, vagy időt szakíthatnának arra, hogy együtt nézzék át, mi van a telefonon.

„Van némi felügyelet, de szükség van a kommunikációra és a nyitottságra. Így támogatni tudjuk a gyerekeket abban, amit online látnak és tapasztalnak, csakúgy, mint offline” – mondja Odgers.

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!