A lebegő kövek vagy egyensúlyozó kövek a földön is különleges jelenségnek számítanak: ezek azok a kisebb, vagy néha elképesztően hatalmas szikladarabok, amelyeknek csak egy egészen kis részük ér a talajhoz, és ezen nyugszik a szikla teljes súlya. Most azonban olyan helyeken is felfedezték ezeket a sziklákat, ahol nem találnak magyarázatot a létezésükre.
A szél és a víz munkája
A földön több sivatagos területen találni ilyen sziklákat, a turisták előszeretettel fényképezkednek hatalmas sziklák alatt, amikről sokszor úgy tűnik, mintha csak a gondolat tartaná egy helyben őket, és bármikor a földre zuhanhatnának.
Ezeket a sziklákat a szél vagy a víz eróziója formálta ilyenné az által, hogy gyakorlatilag elmosta az alsó részüket, csak egy egészen keskeny részt meghagyva, ma pedig ezen „egyensúlyoznak” a hatalmas kövek. Az egyik leghíresebb példa a lebegő kövekre a God Park Colorado-ban, ahol óriási, vörös sziklák álldogálnak úgy, mintha szinte semmi nem tartaná őket.
A jelenség még itt, a Földön látva is bámulatos, noha legalább tudjuk a magyarázatot.
Német tudósok azonban most valami olyasmit fedeztek fel, amit egyelőre sem ők, sem senki más nem tud megmagyarázni.
Nincs szél, nincs víz, mégis ugyanúgy állnak a kövek
Német csillagászok a 69P jelű üstökös felszínét tanulmányozták, amikor észrevették a különös jelenséget: az üstökös felszínén egymás közvetlen közelében három olyan szikla is van, ami mintha az élén állva egyensúlyozna, hasonlóan a Földön is ismert lebegő kövekhez.
Ez még önmagában csak egy érdekes megfigyelés lenne, a rejtély azonban itt kezdődik: mivel az üstökösen nem adottak azok a körülmények, amelyek a Földön ezeket a sziklákat formálják, senki nem tudja, hogy pontosan mivel is indokolható a kövek különös elhelyezkedése.
A szikladarabok ráadásul nem is aprócska méretűek, átmérőjük körülbelül 30 méter lehet a mérések szerint.
Talán a Nap, talán valami más…
A tudósok egyelőre értetlenül állnak a különös jelenség előtt, és arra gondolnak, hogy talán a Naphoz lehet valami köze a jelenségnek – az égitest közelsége ugyanis aktívabban változóvá teszi az üstökös felszínét, és minden hatodik évben elég közel kerül hozzá ahhoz, hogy valamilyen változást okozzon.
Ugyanakkor azt sem zárják ki, hogy valamilyen, egyelőre ismeretlen erő mozgatja az üstökös felszínén a köveket, és helyezi el őket időről időre valamilyen szokatlan, különös pozícióba.
Néhány kutató pedig arra is felhívja a figyelmet, hogy mindenképpen szükség van további vizsgálatokra, hiszen nem ez lenne az első eset, hogy egy üstökösről készített felvétel megtéveszti a szemlélőt, és egy másik szögből készült fénykép már más eredményeket mutat.
Azt azonban mindenki elismeri, hogy ha a további felvételek is igazolják a kövek most gyanított elhelyezkedését, az nagyon izgalmas felfedezésekről árulkodhat, és talán olyan folyamatokat ismerhetünk meg a naprendszerünkben, amilyenekről eddig elképzeléseink sem voltak.