Még emlékszel az első havidra? 3 gondolat, ami minden nő fejében megfordult akkor

Kimondva vagy kimondatlanul, az első alkalmat mindenki várja kicsit – tesi óra előtt, az öltözőben suttogva a lányok megbeszélik, ki az, aki már benne van a nagylányok klubjában, és ki az, aki még vár a „nagy áttörésre”. A megannyi kérdésre, amit talán fel sem mertünk tenni, vagy ha fel is tettük, nem teljesen érthettük a magyarázatot, majd maga az első, személyes tapasztalat hozza meg a választ, és ha más nem, legalább is a kíváncsiság mindenkiben ott bujkál, és emiatt kicsit várja is azt a bizonyos első alkalmat.

Amikor pedig elérkezik, szinte minden lány érez valamiféle elégedettséget – rendben van a világ, és vele is rendben van minden – a sok más nagyon különböző, nagyon sokféle érzelembe belevegyülve.

Én nem tudom, vajon van-e olyan nő ezen a világon, aki soha, egyetlen egyszer sem áztatta át a fehérneműjét, de mondjuk a nadrágját, vagy legalább a hálóruháját élete során, ennek ellenére mégis minden menstruálni kezdő kiskamasz legnagyobb félelme az, hogy folt lesz a nadrágján, amit mások is észrevesznek. A félelem persze érthető, hiszen egy egyébként is érzékeny és sebezhető korban lévő lány komoly traumaként élheti meg az ilyesmit, ennél talán már csak az állandó, konstans félelem a rosszabb, amit az ember akkor is érez, ha semmi esélye az átázásra, ha nem is jött meg neki, de valamikor mostanában megjöhet, vagy ha még hetekig nem várható, de mi van, ha mégsem múlt el három nappal korábban, csak azt hittük…

A jó hír, hogy idővel, ahogy az ember jobban megismeri a saját testét, a saját ciklusát és annak szokásait, egyre inkább tudja, hogy mikor és mire van szüksége, ezért a „balesetek” esélye is egyre alacsonyabb lesz. Ami pedig a félelmet illeti – ha el nem is múlik, de legalább csak kisebb pánikrohamok formájában tör egy idő után az emberre, és nem lóg állandóan a nyakán.