„Az én apukám a legerősebb a világon” – hallom gyakran négyéves kislányom szájából. Gyermekkoromban én sem gondoltam máshogy. Az enyém volt a leghumorosabb, legerősebb, legtehetségesebb, ő volt az, aki mindenhez ért. Persze azóta sok minden változott, de egy valami nem: még mindig tisztelem és tudom, hogy az egész személyiségemre hatással volt az, amit tőle kaptam. Akár jót, akár rosszat. De mi van azokkal, akiknek egyáltalán nincs apafigura az életükben? Akármilyen jó édesanya is valaki, ha megfeszül, sem tud egyszerre két szülői feladatot ellátni. Az apai tekintély sajnos semmivel nem pótolható.
Nemiség kérdése
Az apa nélkül felnőtt családokban megfigyelhető, hogy a gyermekek férfiassága/nőiessége csorbát szenved. Szakemberek egyetértenek abban, hogy a kislányok idővel elvesztik a védelmező férfi képét, nagylány korukra pedig kevésbé tudnak bízni a másik nem képviselőiben.
De a fiúknál sincs ez másként.
Nincs egy igazi férfi minta az életükben, akitől bátran tanácsot kérhetnek, felnézhetnek rá és szinte letapogathatják, milyen is a nagybetűs ember.
Az évek múlásával nem meglepő tehát, hogy a családalapítás elől elzárkózó, elköteleződésre képtelen férfiak és nők válnak belőlük.
De a fiúknál sincs ez másként.
Nincs egy igazi férfi minta az életükben, akitől bátran tanácsot kérhetnek, felnézhetnek rá és szinte letapogathatják, milyen is a nagybetűs ember.
Az évek múlásával nem meglepő tehát, hogy a családalapítás elől elzárkózó, elköteleződésre képtelen férfiak és nők válnak belőlük.