A társadalmunkban jelenleg elfogadott, hogy a nők sokkal idősebb partnerrel élnek egy kapcsolatban, a fordítottjáról viszont már nem mondhatjuk el ugyanezt.
Lehetne arról vitatkozni, hogy ez mennyire van így jól és mi az a korkülönbség, ami „még belefér”, ha egyáltalán van ilyen. Sokan meg is teszik és számos izgalmas okfejtést olvashatsz a témában. Azonban a párkapcsolati korkülönbség kérdése ékes példája a kettős mércének. A társadalmi elfogadás leginkább attól függ, milyen nemű az idősebb fél. Ráadásul, az idősebb nőket különféle negatív címkékkel illetik, amelyek elsősorban arra utalnak, hogy az illető egy „ragadozó”, aki kvázi levadássza az „ártatlan” és fiatalabb, felnőtt férfiakat – róluk viszont nem hallunk különféle jelzőket.
Talán pont azért, mert ennyire elutasítóan gondolkodik a társadalom erről, meglehetősen ritka, hogy egy párkapcsolatban a nő az idősebb, főleg, ha ez a korkülönbség jelentősebbnek mondható. Az USA-ban például a házasságok mindössze 1,3 százalékában idősebbek a nők legalább 10 évvel.
A környezet elutasítása és úgy általában a világ véleménye azonban akkor is rossz hatást gyakorol ezekre a kapcsolatokra, ha egyébként minden működik bennük.
Még középiskolába jártam, és volt egy annyira kínos párbeszédem, hogy azóta is emlékszem rá. Extra matekórákat vettem egy nőtől, akiről utólag megtudtam, hogy csak jóval idősebbnek tűnt a koránál. Nem volt fontos számára a külseje, elhanyagolta magát, a megjelenését, de igazi matekzseni volt és kiválóan magyarázott. Alig váltottunk pár szót a tananyagon felül (ezután a beszélgetés után nem csodálom), de valahogy szóba került egy férfi, akit látásból ismertem. Rávágtam: „nem is tudtam, hogy ő a fiad”, majd jött a lesújtó válasz: „ő a férjem!”.
Egyébként azóta is együtt vannak, nagyon jó párost alkotnak, szóval esetükben működött a környezet véleményének figyelmen kívül hagyása.
De mit mutatnak a kutatások?
Justin J. Lehmiller 200 párkapcsolatban élő nő körében végzett felmérést. A csoport egyik fele átlagosan 22 évvel volt idősebb a férfiaknál, a másik fele viszont átlagosan 17 évvel volt fiatalabb, tehát lényeges, mondhatjuk, generációs különbség volt a felek között. Ezután, hogy legyen viszonyítása alapja, olyan párokat is megkérdezett, akik legfeljebb 3 év korkülönbségről számolhattak be.
Kiderült, hogy azok a nők, akik több mint 10 évvel idősebbek voltak partnerüknél, a leginkább elégedettek közé tartoztak. Akkor is, ha az azonos korral és akkor is, ha az idősebb férfipartnerrel hasonlították össze őket.
Miért az idősebb nők bizonyultak a legelégedettebbnek?
Az egyik lehetséges magyarázat Lehmiller szerint az, hogy amikor a női tag az idősebb, akkor nagyobb eséllyel alakul ki harmónia és egyenlőség a párkapcsolatban. A nők ugyanis nem érzik úgy, hogy a férfiak bármiben is rutinosabbak lennének – éppen ellenkezőleg. Számos kutatás alátámasztotta már, hogy az egyenlőség-érzése nagyobb boldogságot garantál a párkapcsolatokban, így ez a szempont bizonyosan mérvadó.
Úgy tűnik, hogy ezekben a kapcsolatokban a nők egy kicsit dominánsabb helyzetbe kerülnek. Az pedig nem véletlen, hogy a „MILF”, mint kifejezés, igazi jelenséggé vált a világban. Rengeteg férfi ajnározza az idősebb nőket. Sokan csak fantáziálnak róluk, vagy szexuálisan vonzódnak hozzájuk, sokan viszont ugyanezt próbálják a gyakorlatba is beültetni. Az ilyen párkapcsolatokban a férfiak úgymond felhatalmazzák a nőket azzal, hogy éljenek „uralmukkal” és általuk többet kapjanak mindenből: szerelemből, szexből, odafigyelésből, törődésből.
Összességében úgy látszik, hogy a társadalmi nyomás ellenére boldogabbak azok a nők, akik fiatalabb partner mellett élnek. Erős, minden szinten kielégítő és izgalmas kapcsolatokat tartanak fenn, még akkor is, ha a nagy korkülönbséggel együtt élőknek nem csak társadalmi, hanem egyéb kihívásokkal is szembe kell néznie.