A szégyen, amiről nem mert beszélni
Azt hiszem, ez volt az a mondat, amitől végre sírni kezdtem, pedig addig csak ültem, és próbáltam valahogy racionálisan feldolgozni, amit olvastam. A szégyen, amit Péter érzett amiatt, hogy elvesztette az állását, és hogy ezt be kellett vallania nekem, nagyobbnak bizonyult annál, mint amivel egyedül meg tudott birkózni.
Azt mondta, úgy érezte, csalódást okoz, és hogy könnyebb lenne mindenkinek, ha eltűnne a képből.
Nem tudtam megjavítani azt az estét egyetlen mondattal, és nem is próbálkoztam ilyesmivel. Megkérdeztem tőle, hívott-e valakit, beszélt-e valakivel azelőtt, hogy leírta azokat a sorokat, és nem hívott senkit. Azt mondta, arra gondolt, hogy engem nem akar ezzel terhelni, mintha a hallgatás megkímélt volna valamitől.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






