Nem vagyunk egyformák, és nem vagyunk sem jók, sem rosszak. A két pólus bennünk van: a jó és a rossz, a nő és a férfi, a tettes és az áldozat, a fény és az árnyék. Ha magadba nézel, rájössz, hogy benned is megvan mindez, és ha tovább gondolkodsz, belátod, hogy bármikor átformálhatod magad. Megérted a rosszat, és rájössz, hogy a jóból lehet rossz, a rosszból pedig jó. Erről szól Müller Péter Férfiélet, női sors (Rivaldafény Kiadó, 2013.) című könyve is, amelyből a cikkünkben szereplő részleteket kiemeltük.
Teljesek vagyunk
„A lelkünk nem férfi-, vagy női lélek. Mindkét princípium bennünk van.
Az a kérdés, melyik sorsszerepet játsszuk el az élet színpadán. Ilyenkor az egyik oldalunk fénybe kerül, a másik árnyékban marad ‒ de bennünk van. Az ember: teljesség.”
„Nincs férfilélek és női lélek ‒ csak emberi lélek van, amely a teljességnek egyik részét a felszínen megvalósítja és megéli ‒ a másikat a mélyben hagyja.
Minél fejlettebb valaki, annál inkább tud a másik nem fejével is gondolkodni. Egy férfi tud nőül, és fordítva: egy nő tud férfiul.”
Sorsfeladat és teljesség
„Ha egy nő szellemileg önmagára ébred, tudja, hogy ő, bár női sorsot él, de mégsem csupán „ízig-vérig” nő…
Az önmagára ébredt ember tudja, hogy nőnek lenni nem csupán egy biológiai folyamat végeredménye, hanem megoldandó sorsfeladata, melyet nem elég „ösztönösen” végigélnie, de tudatosan is meg kell formálnia még.
Halhatatlan szelleme dolgozik azon, hogy igazi nő legyen. Egyre több lesz manapság az öntudatos nő.
Öntudatos pedig akkor lesz valaki, ha harmóniába hozza önmagában a külső sorsszerepét a lelkében rejlő másik nemével, és ráébred arra, hogy a jól játszott sorsszerepén túl, mindenekfelett Ember ‒ vagyis teljesség…
Csak aki több, mint nő, lehet jó feleség. És jó anya is.”
Női lélekrész beszélgetéshez és tanuláshoz
„A másik ember megértéséhez odaadás kell. Ehhez olyanná kell válnod, mint a várakozó anyaöl.
Ha nem ezt teszed, ha közben a saját elveidet szajkózod magadban, ha azonnal véleményezed és kritizálod a másik mondatait, és miközben a füleddel hallgatod őt, a lelkedben konok belső monológot mondasz, és alig várod, hogy megszólalj végre, sohasem fogod megérteni az embert, aki hozzád beszél.”
„Hasonlóképpen egy tanulási folyamatban is először hagynod kell, hogy hasson rád az ismeretlen. Meg kell feledkezni a szempontjaidról.
Be kell fogadnod, és csak ha beérik benned, akkor tudsz szelektálni, megszabadulni attól, ami nem kell, és beérlelni az informális tudást megismeréssé. Akkor lesz a tiéd.”
A lélek őserői
„Ahogy minden emberi test kivétel nélkül minden fajban, népben, korban és időben lényegében egyforma, mert egyetlen mintára teremtetett, úgy a lelkünkben lévő őserők is azonosak.
Minden ember lelkének legmélyén ugyanazok az ideák élnek.
Azért értjük a másikat, és tudunk egymással beszélni, bármilyen távoli kultúrákban, vagy időben élünk, mert tudjuk, mi az, hogy Szeretet, Becsület, Jóság, Igazság, Barátság.”
Együttműködés
„Az egészséges emberi társadalom alapja az együttműködés. Az emberi faj fennmaradásának ‒ az értelmi képességek mellett ‒ ez volt az egyik titka.
Őseink még közösséget építettek, és nem egymás ellen, hanem egymásért éltek és haltak.
Az eltorzult férfiszellem abban a meggyőződésben él, hogy az agresszió győz, és aki az együttműködés és szelídség ellenében él, az a vesztes. Ez rövid távon valóban így látszik.
De ha nagyobb távlatból nézed az eseményeket, és van még időd megélni a folyamatok végét, látod, hogy legvégül mindig az agresszor lesz a vesztes, és rendszerint szégyenletes és csúfos véget ér.”
