A rezsi
Az emelkedő energiaárakról beszélgettünk a kolléganőimmel. Valaki azt mondta, a szüleinél „telel ki”, hogy a lakását ne kelljen fűtenie, más sajnálkozott, hogy el kell adnia a kis autóját, hogy ki tudja fizetni a számlákat. Ötleteltünk, hogy mennyit számít a hideg falon a szőnyeg, vagy az ablakpárkányra tömött takaró, mire az arra járó főnöknőnk is bekapcsolódott a diskurzusba: „Jajj, lányok ne is mondjátok, mi is azt beszéltük a férjemmel, hogy így csak hétvégente lesz bekapcsolva a jacuzzi és az infraszanuna!”
A hajó
A céges bulin az egyik felsővezető éppen a vízparti villájáról áradozott, én balga pedig megkérdeztem, hogy van-e hajója. Úgy nézett rám, mintha kb. leköptem volna és kimérten közölte, hogy nem „hajója” van, hanem jachtja. A „hajó” szót olyan undorral ejtette ki a száján, hogy féltem, a végén még öklendezni fog.
Olvass még a témában
A maximalizmus átka – így szokhatsz le a tökéletességre való törekvésről
3 alapanyag a hűtődben, amit mindig tarts otthon, ha fogyni akarsz
Zsófi Svájcban telepedett le, ma természetgyógyászként és akupunktőrként segíti mások gyógyulását
„Nem csak a gyerek a központ” – Történetek egészséges házasságokból
Bugyik
Huszonévesen egy dizájner ruhaüzletben dolgoztam külföldön és egyszer bejött egy anyuka, aki az egyetemista „kislányának” vett alsóneműt. Kicsit kikerekedett a szemem, amikor száz (!) darabot kért az egyik 55 dolláros pamutbugyiból, mire elmagyarázta, hogy ki kell tartsanak a bugyik a karácsonyi szünetig, mert a lányának ott nem lesz bejárónője aki mosson rá, így minden nap végén ki kell majd dobnia, ami aznap rajta volt.
A cikk folytatódik, lapozz!
