A kényelem fontosabb lett, mint mások véleménye
A vacsora közben az egyik asztaltársam, a menyasszony unokatestvére, félig viccesen megkérdezte, hogy talán titkos gyászban vagyok, vagy csak lázadok a hagyományok ellen. Nevettem, és azt mondtam, hogy egyszerűen ez volt az a ruha, amiben nem kellett az egész nap alatt a derekamat vagy a hasamat figyelnem, amiben tudtam táncolni, ülni, nevetni, anélkül hogy bármit is igazgatnom kellett volna magamon. Ez a fajta kényelem ért annyit, hogy elviseljem a kérdő tekinteteket.
Volt egy pillanat, a tánc közben, amikor a menyasszony odajött hozzám, megfogta a kezem, és azt súgta, hogy imádja a ruhámat, hogy pont ilyet szeretett volna ő is viselni a saját esküvőjén, csak nem merte. Ez a mondat többet jelentett nekem, mint az összes furcsa pillantás együtt. Mert végül is az ő napja volt, és ha ő nem bánta, akkor tulajdonképpen nem is volt jelentősége, hogy másoknak mi a véleményük.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Hétfő reggel elküldjük a hét legolvasottabb Stílus-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
