Közelebb kerülünk egymáshoz
Az Oxfordi Egyetem kutatói egy másik oldalról közelítettek. Az egyik csoport a Stuart: A Life Backwards című megrázó filmet nézte meg, a másik csoport kevésbé érzelmes dokumentumfilmeket. A filmek előtt és után fájdalomküszöb-mérést végeztek, és kérdőívekkel mérték, mennyire érzik magukat összetartozónak a többi nézővel.
Aki a szomorú filmet nézte, az kevésbé volt vidám utána, ugyanakkor átlagosan 13,1 százalékkal tovább bírta a falnál végzett ülőpróbát, ami a kutatók szerint az endorfinok felszabadulásának közvetett jele. A dokumentumfilmet nézők viszont 4,6 százalékkal rövidebb ideig bírták. A szomorú filmet nézők ráadásul közelebb is éreztek magukhoz a többiekhez.
Robin Dunbar evolúciós pszichológus szerint úgy tűnik, hogy az érzelmes fikció iránti vonzódásunk talán a közösségek összetartásának összefüggésében alakult ki. Olvass még a témában
„És ebben mindenki egyetért velem” – ártatlannak tűnő, de valójában toxikus mondatok
„Azért tette tönkre a blúzom, mert elmentem bulizni a csajokkal” – A bántalmazás finom formái a párkapcsolatban
Miért kell mindenből önfejlesztési projektet csinálnunk?
„Elvárta, hogy mindent elviseljek” – minél többet tolerálsz, a pasid annál kevésbé fog tisztelni
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
