Véleménycikk: Schuster Borka
Valószínűleg mindannyian ismerünk legalább egy ilyen történetet. Nagyszülőkről, akik hetven éve házasok. Idős házaspárról, akik kézen fogva sétálnak a parkban. A párról, akik átvészelték a háborút, a szegénységet, a betegségeket, a családi tragédiákat, és még mindig együtt vannak.
Szeretjük ezeket a történeteket. Filmeket készítünk belőlük, cikkeket írunk róluk, könnybe lábad a szemünk, amikor meglátjuk őket a közösségi médiában. És őszintén szólva én is megértem, miért. Van valami mélyen megnyugtató abban a gondolatban, hogy két ember ennyi időn át kitartott egymás mellett. Olvass még a témában
„Egy férfi simán lefekszik olyan nővel is, akit nem kedvel” – férfiakat kérdeztünk erről a jelenségről
„Azzal kezdte, hogy ne szóljak erről az üzenetről” – Amikor a barátnő férje nyomulni kezd
Sajnálom, de az, hogy már régóta együtt vagytok, nem elég jó érv, hogy küzdj egy kapcsolatért
„Úgy viselkedett, mintha ő lenne a párja” – Amikor a sógornő teszi tönkre a házasságot
De ahogyan sok mindent, ezt a kérdést is, úgy érzem, túlságosan leegyszerűsítettük: szerintem túl sokat foglalkozunk azzal, hogy egy kapcsolat hány évig tartott, és túl keveset azzal, hogy milyen volt közben.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
