Véleménycikk: Schuster Borka
Valószínűleg mindannyian ismerünk legalább egy ilyen történetet. Nagyszülőkről, akik hetven éve házasok. Idős házaspárról, akik kézen fogva sétálnak a parkban. A párról, akik átvészelték a háborút, a szegénységet, a betegségeket, a családi tragédiákat, és még mindig együtt vannak.
Szeretjük ezeket a történeteket. Filmeket készítünk belőlük, cikkeket írunk róluk, könnybe lábad a szemünk, amikor meglátjuk őket a közösségi médiában. És őszintén szólva én is megértem, miért. Van valami mélyen megnyugtató abban a gondolatban, hogy két ember ennyi időn át kitartott egymás mellett. Olvass még a témában
„Azért dobott, mert álmában nem segítettem neki”- A legképtelenebb szakítási indokok
Férfiakat kérdeztünk: hányan tudnak a barátaik félrelépéséről?
A magányt a házasság velejárójaként kezeli: így árulják el magukat a nők a párkapcsolatban
„Nincs elég pénzünk!” – 5 dolog, ami frusztrálja a férfiakat a nőkkel szemben
De ahogyan sok mindent, ezt a kérdést is, úgy érzem, túlságosan leegyszerűsítettük: szerintem túl sokat foglalkozunk azzal, hogy egy kapcsolat hány évig tartott, és túl keveset azzal, hogy milyen volt közben.
Mert a hosszú házasság önmagában nem feltétlenül bizonyíték egy jó házasságra
Persze tudom, hogy ez nem egy népszerű vélemény. Hiszen a társadalmunkban valahogy még mindig úgy tekintünk az együtt töltött évekre, mint egy kapcsolati trófeára. Minél nagyobb a szám, annál nagyobb az elismerés. Harminc év? Szép. Ötven év? Elképesztő. Hetven év? Már-már legendás.
Csakhogy a szám önmagában nem mond el túl sokat. Nem mondja meg, hogy a felek tisztelték-e egymást. Hogy tudtak-e beszélgetni. Hogy nevettek-e együtt. Hogy boldogok voltak-e. Hogy támogatták-e egymást, vagy éppen csak megtanultak egymás mellett létezni.
Talán azért gondolom ezt, mert az évek során rengeteg olyan párt láttam, akik évtizedek óta együtt vannak, mégis szinte idegenekként élnek egymás mellett. Nincsenek nagy veszekedések, de nincs valódi kapcsolódás sem. Külön világban mozognak, külön érdeklődéssel, külön életet élnek, csak éppen egy címre érkeznek haza.
És ilyenkor mindig elgondolkodom: valóban ez lenne az ideál?
A hosszú együttmaradás és a jó kapcsolat nem ugyanaz
Ráadásul hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a régebbi generációk számára sokszor nem ugyanazok a lehetőségek álltak rendelkezésre, mint ma. Egy rossz házasságból kilépni sokkal nehezebb volt anyagilag, társadalmilag és gyakran érzelmileg is.
Nem minden ötvenéves házasság maradt fenn azért, mert a felek minden nap egymást választották. Némelyik azért maradt fenn, mert nem volt más út.
Ez persze nem kisebbíti azoknak a pároknak az érdemeit, akik valóban szeretetben és kölcsönös tiszteletben éltek együtt hosszú évtizedeken át. Csak arra emlékeztet, hogy az évek száma önmagában nem árulja el a történet minőségét.
A másik dolog, ami mindig furcsa volt számomra, hogy mennyire romantizáljuk azt az elképzelést, hogy valaki húszévesen megtalálja élete szerelmét, és onnantól kezdve minden sínen van.
Pedig ha őszinték vagyunk, ebben rengeteg a szerencse. Az, hogy kibe szeretünk bele, mikor találkozunk vele, milyen életszakaszban vagyunk, mennyit változunk az évek során – ezek közül sok dolog egyszerűen nem tervezhető.
Van, aki huszonkét évesen találja meg azt az embert, akivel egész életében boldog lesz. Van, aki negyvenöt évesen. És van, aki több fontos kapcsolatot él meg élete során, amelyek mind értékesek voltak, még akkor is, ha végül véget értek.
Mégis hajlamosak vagyunk úgy beszélni ezekről a történetekről, mintha a hossz lenne az egyetlen mérce. Mintha egy húsz évig tartó, szeretetteljes kapcsolat valahogy kevesebbet érne, mint egy ötven évig tartó, de boldogtalan házasság.
Pedig szerintem éppen fordítva kellene néznünk
Egy kapcsolat értékét nem az határozza meg, hány évig tartott, hanem hogy mit adott azoknak az embereknek, akik benne éltek. Több szeretetet? Több biztonságot? Több örömöt? Több önismeretet? Több támogatást?
Ezek sokkal fontosabb kérdések, mint az évfordulók száma.
A hosszú házasságoknak kétségtelenül megvannak a maguk szépségei. Megható látni két embert, akik egy egész élet történetét hordozzák közösen. De szerintem akkor járunk közelebb az igazsághoz, ha nem magát az időt ünnepeljük, hanem azt, amit az idő alatt felépítettek a kapcsolatban élők. Ezt pedig, tetszik vagy sem, sokkal bonyolultabb megválaszolni.
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
