Ezért gondolom, hogy a „légy önmagad” az egyik legrosszabb életvezetési tanács

Írta Schuster Borka 2026.09.27.

Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.

Volt idő, amikor büszke voltam arra, hogy „legalább őszinte vagyok" – főleg akkor, amikor valakit megbántottam azzal, amit mondtam. Ma már azt gondolom, hogy a „légy önmagad" az egyik legrosszabb életvezetési tanács, és hogy az önazonosságot túl gyakran összekeverjük azzal, hogy nem vagyunk hajlandók változni.

Véleménycikk: Schuszter Borka

Ha valaki rosszul esett valamin, amit a fejéhez vágtam, könnyen gondoltam azt: hát, én ilyen vagyok. Nem szeretek mellébeszélni. Kimondom, amit gondolok. Ez az én személyiségem része.

3 csillagjegy, aki túl sokáig bízik a rossz emberben

És részben igaz is volt. Csak attól még nem biztos, hogy jól csináltam.

Emlékszem, amikor egyszer egy vita után azt mondtam valakinek, hogy „bocsánat, de én már csak ilyen vagyok”. Abban a pillanatban teljesen jogosnak éreztem. Mintha ezzel egyszerre elmagyaráztam volna mindent: igen, talán túl keményen fogalmaztam, de ez van, ilyen a természetem. A másiknak pedig valahogy el kellene ezt fogadnia.

Olvass még a témában

A Skorpió-szezon inspirációi: mély tónusok, titokzatos hangulat és kuckós dekorációk a sejtelmes otthonért

A gyerekvállalás ma már luxusprogram? – Mennyibe kerül valójában egy átlagos gyerekkor?

A kislányom dührohamot kapott az iskolában – azt hittem, ismerem a lányomat

Miért nem veszik komolyan a nők panaszait az orvosok?

Azt gondolom, hogy ez nem őszinteség volt, hanem kibúvó

Mert ha tudom magamról, hogy hajlamos vagyok indulatosan beszélni, amikor felidegesítenek, akkor ez lehet egy magyarázat. De nem felmentés. És főleg nem jelenti azt, hogy a környezetemnek kötelessége újra és újra elszenvedni a kitöréseimet.

Évekbe telt, míg ezt beláttam, de ma már azt gondolom, hogy a „légy önmagad” az egyik legrosszabb életvezetési tanács. Nem azért, mert szerintem másnak kellene mutatnunk magunkat, mint akik vagyunk. Nem azért, mert mindenáron meg kellene felelnünk mások elvárásainak. Hanem azért, mert ezt a mondatot elképesztően könnyű félreérteni.

A „légy önmagad” ugyanis nem azt jelenti, hogy maradj pontosan olyan, amilyen most vagy.

Mégis sokszor így használjuk. „Én már csak ilyen vagyok.” „Nekem ilyen a természetem.” „Aki szeret, annak ezt is el kell fogadnia.”

Ismerős mondatok. És persze mindegyikben lehet igazság. Tényleg vannak velünk született vagy mélyen belénk épült tulajdonságaink. Van, aki harsányabb, van, aki csendesebb. Van, aki könnyebben beszél az érzéseiről, másnak ez nehezebben megy. Nem gondolom, hogy mindenkinek ugyanolyanná kellene válnia.