Végül, de nem utolsósorban, ne feledd, hogy a gyerekeknek a felnőttek, de főként a szüleik a hőseik és a legjobb barátaik. Mindig hallgatják, amit mondunk, és gyakran utánozzák is azt. Ha pedig azt mondod, hogy „jaj, borzasztóan néz ki a hasam”, vagy „annyira kövér vagyok”, az arra késztetheti őket, hogy ők is elégedetlenek legyenek a testükkel és általában utálják vagy féljenek a kövérségtől. Napjainkban olyan társadalomban élünk, amelyben szinte elkerülhetetlenül öntudatlanul is kritizáljuk magunkat, így legalább azoktól a kijelentésektől és kérdésektől óvjuk meg a gyerekeket, amelyek őszintén nekünk sem esnének jól.