Felelősség
A gyerekem születése. A bulizós huszonévesek gondtalan életét éltem, amikor váratlanul teherbe estem. Pánikoltam, de egyértelmű volt, hogy meg fogom szülni. Az apuka hallani sem akart rólunk, ezért kénytelen voltam egyedül felnőni a feladathoz. Hatalmas lelki teher volt a gondolat, hogy ezentúl én vagyok felelős egy életért, de amint megláttam, tudtam, hogy életem értelme az volt, hogy anya legyek. Ma sem csinálnám másképp.
Gyász
A férjem halála. 28 évesen házasodtunk össze, a következő tíz év csodálatos volt, boldogok voltunk. Aztán kiderült, hogy tüdőrákja van, ami pár hónap alatt elvitte. A halála óta öt év telt el, de még mindig nem dolgoztam fel az elvesztését. Úgy volt, hogy együtt öregszünk meg, egyedül nem találom a helyem.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
