Felelősség
A gyerekem születése. A bulizós huszonévesek gondtalan életét éltem, amikor váratlanul teherbe estem. Pánikoltam, de egyértelmű volt, hogy meg fogom szülni. Az apuka hallani sem akart rólunk, ezért kénytelen voltam egyedül felnőni a feladathoz. Hatalmas lelki teher volt a gondolat, hogy ezentúl én vagyok felelős egy életért, de amint megláttam, tudtam, hogy életem értelme az volt, hogy anya legyek. Ma sem csinálnám másképp.
