Genetikailag belénk van kódolva a hit
De ha a világ bajai csodálatosan megoldódtak, és mindannyian békés és méltányos életet éltünké, a vallás valószínűleg még mindig nem tűnne el. Ez pedig azért van, mert úgy tűnik, az evolúció okán fajunk neuropszichológiájában létezik egy isteni alakú lyuk, amit ki kell valamivel töltenünk – mondja Nuwer.
Ennek megértéséhez meg kell egy kicsit ismerkednünk a kettős folyamatelmélettel. Ez a pszichológiai modell azt állítja, hogy két nagyon alapos gondolkodásmódunk van: 1-es számú rendszer és 2-es számú rendszer. A 2-es számú rendszer viszonylag újonnan alakult ki. Ez a hang a fejünkben: az elbeszélő, aki úgy tűnik, soha nem hallgat el. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy logikusan tervezzünk és gondolkozzunk.
Az 1-es számú rendszer viszont intuitív, ösztönös és automatikus. Ezek a képességek folyamatosan fejlődnek ki az emberben, függetlenül attól, hogy hol születnek. Ezek túlélési mechanizmusok. Az 1-es rendszernek köszönhetően tartózkodunk a rothadó hústól, ez a rendszer engedi meg számunkra, hogy anyanyelvünket anélkül beszéljük, hogy gondolkodnánk róla, és ezen múlik, hogy a csecsemők képesek-e felismerni a szülőket és megkülönböztetni az élő és nem élő tárgyakat. Olvass még a témában
Ez arra enged következtetni, hogy olyan mintákat keresünk, amelyekkel jobban megérthetjük világunkat, és a szokatlan események jelentését, mint például a természeti katasztrófák vagy a szeretteink halála.
Amellett, hogy segített nekünk navigálni a világ veszélyein és társakat találni, egyes tudósok úgy vélik, hogy az 1-es számú rendszer lehetővé tette a vallások fejlődését és örökösödését is. Például az 1-es rendszer ösztönösen az élet jeleinek keresésére ösztönöz mindenütt, függetlenül attól, hogy vannak-e ott ilyenek, vagy sem. Évekkel ezelőtt ez a tendencia valószínűleg segített megóvni bennünket a rejtett veszélyektől, például az oroszlánoktól, amelyek a fűben guggoltak, vagy a bokorba rejtőző mérges kígyóktól De ugyanez fogékonnyá tett bennünket arra is, hogy higgyünk egy nem látható. létezőkben is, legyen az akár egy jóindulatú, bennünket felülről vigyázó isten, vagy egy szárazsággal büntető, őrült hatalmasság, esetleg egy sötétben rejtőzködő szörny.
Hasonlóképpen, az 1-es rendszer arra ösztönöz bennünket, hogy a dolgokat dualisztikusan lássuk, ami azt jelenti, hogy problémát okoz számunkra az elmét és a testet egyetlen egységként látni. Ez a tendencia nagyon korán következik be: a kisgyermekek kulturális hátterüktől függetlenül hajlamosak hinni, hogy halhatatlan lelkük van: hogy lényegük vagy személyiségük valahol születésük előtt létezett, és mindig is létezik. Ez a diszpozíció sok létező vallásba illeszkedik, vagy – egy kis kreativitással – eredeti elméletek kidolgozására is alkalmas.
